Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

12. Rész

Amikor a csengő megszólalt elköszöntem Jace-től, majd fáradságtól kipirulva és pihegve indultam meg az öltözőbe.
Sara időközben betársult mellém – ő a bátyámmal edzett.
Az ajtónál leraktuk a botunkat, s beléptünk a lányöltöző ajtaján. A többi lányhoz hasonlóan mi is elkezdtünk visszaöltözni az egyenruhánkba.

Miután teljesen felöltöztem, a tükörhöz léptem – ami a falon lógott – újra összefogtam a hajam és megigazítottam elkenődött rúzsom.

– Mehetünk? – lépett mellém Sara.

– Persze – feleltem, s elindultunk a folyosóra vezető ajtó felé.

A maradék órák gyorsan lementek, amik még az eddigieknél is unalmasabbak voltak. Miután már az utolsóról is kicsöngettek elindultam a kolihoz Sara társaságában. Kilöktem az akadémia kétszárnyú ajtaját, és kiléptünk a meleg őszi levegőre.
A suli előtt lézengett pár diák, akik szintén a kollégium felé tartottak, vagy épp a padokon ülve beszélgettek.
Rövid utunk néma csendben telt, s mindketten a mai nap eseményein gondolkodtunk.
Végül hulla fáradtan estünk be a szobánk ajtaján, egy jó kis lépcsőzés után a második emeletre.

Sara, úgy ahogy volt bedőlt az ágyába.

Én pedig a cuccomat ledobva nekikezdtem annak a kevés tanulnivalónak, amit az első napunk során kaptunk. Miután ezzel megvoltam, hirtelen nem tudtam mit kezdeni az életemmel, ezért arra a döntésre jutottam, hogy lemegyek futni egyet az erdőbe.

Mintha az aznapi nap addigi megpróbáltatásaitól nem lettem volna még elég fáradt. Olyan okos vagy Hope, de komolyan.

Fel is pattantam, majd a szekrényemből kivettem valami ruhát, ami ideális a futáshoz. Levettem a kényelmetlen egyenruhámat, nem zavartatva magam a lány előtt, aztán felkapkodtam magamra a kiválasztott ruhadarabokat.

– Hova mész? – kérdezte Sara felnézve saját házijából.

– Futni, jössz? – pillantottam rá.

– Kösz, de inkább kihagyom. Majd talán máskor – mosolygott.

– Rendben – bólintottam, miközben felhúztam a futó cipőmet.
Ezután felkaptam a telefonomat a füllhallgatómal együtt, majd az ajtóhoz léptem, s kinyitottam azt.

– Hát, akkor addig is szia – intettem neki, majd kiléptem az ajtón.

Kilépve a friss levegőre beraktam a fülesemet a fülembe, aztán egy random zenét elindítva a telefonomon futni kezdtem...