Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

68. Rész

Reggel vidáman keltem ki a meleget nyújtó ágyamból. Amilyen gyorsan csak tudtam kiválasztottam valamit a ruhákból, amik a szekrényemben voltak. Ezután átballagtam a fürdőszobába, ahol szerencsére senki sem volt, így nyugodtan eltudtam intézni reggeli teendőimet. S miután már újra a szobám négy fala közt voltam, magamra is aggattam a választott ruhákat. A táskámba bepakoltam, majd megindultam a konyha felé, azzal a céllal, hogy bekapjak valamit. Azért mégsem éhesen kellett volna útnak indulnom. Mondjuk nem lehet valami fárasztó dolognak venni azt, hogy bemegyek, majd kijövök a portálból, na mindegy. Mikor beléptem a helyiségbe, egyből szemet szúrt a konyhapultnak támaszkodó boszorkánymester, aki egy vízzel teli poharat szorongatva nézett maga elé. Bordó selyem köntöst viselt, s fekete haja kesze-kuszán állt feje tetején. Nem vette észre érkezésemett, így én nekem kellett ezt tudatnom vele.
– Jó reggelt, Magnus – léptem a hűtőhőz, és kinyitottam azt.
– Neked is, Hope – nézett rám, majd a tőle megszokott kedves kis mosolyt varázsolta az arcára. Vajon őszintén mosolyog, vagy ez csak az álca?
– Jól vagy? – kérdeztem, s kivettem a hűtőből szükséges dolgokat.
– Persze! Miért ne lennék jól? – kortyolt bele a pohár tartalmába, én pedig nekikezdtem a szendvicsem készítésének.
– Nem tudom, csak kérdeztem – feleltem, majd mikor végeztem, leültem, és enni kezdtem. Lehet közölnöm kellene vele visszamenetelem, s arról az igazságot. Ő az egyetlen, akinek el is merem mondani a valódi okát, mert bízok benne, hogy nem mondja el a bátyámnak sem senkinek.
– Egyébként ma visszamegyek az Akadémiára – mondtam hirtelen, majd rávezettem tekintetem.
– Véletlenül nincs köze ehhez a döntésedhez a szőke hercegednek? – felelte halkabban, s lerakta a poharát.
– Honnan tudtad? – álltam fel mosolyogva, majd a mosogatóba raktam üres tányéromat, aztán a többi dolgot is elpakoltam.
– Megérzés – mosolyodott el.
– Csak nehogy csináljátok valami hülyeséget – komolyodott meg, s szigorú tekintettel méregetett engem.
– Nem fogunk, nyugi – nyugtattam meg.
– Kivel ne csináljon hülyeséget Hope? – hallottam meg egy hangot az ajtó felől. Magnussal egyszerre kaptuk a hang tulajdonosa felé a fejünket...