Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

33. Rész

– De magabiztos valaki – gúnyolodtam, miközben megforgattam a szemem.

– Hát én csak az igazságot mondom – mosolygott ártalmatlanul.
– Na lássuk, hogy bot nélkül is kemény vagy-e? – vette fel a kezdő pozíciót. Én is így tettem, majd az öklömmel az arcát céloztam meg. A levegőben elkapta a csuklóm.

– Na, na egyből a tökéletes arcomat akarod bántani? Rossz kislány – vigyorodott el újra.

– Anyád a rossz kislány! – rántottam el csuklóm, ő pedig egy hirtelen mozdulattal kigáncsolt.

Karommal tompítottam az esést.

– Szép esés – állt meg fölöttem, és továbbra is ott volt az a levakarhatatlan pajkos mosoly az arcán. Tekintetembe belesűrítettem minden iránta érzett dűhömet. Majd mindjárt letörölöm én azt a vigyort az arcáról.

Felém nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon, vagyis én ezt gondoltam akkor. Megfogtam a kezét, ő pedig egy mozdulattal magához rántott és lefogott. A hátam nekiütközött a mellkasának.

– Soha nem fogadjuk el az ellenség segítségét, ha ez élesben menne már rég halott lennél – suttogta a fülemhez hajolva. Szája súrolta a fülcimpámat.

– Most már engedj el! – próbáltam kiszabadulni, de felesleges volt a próbálkozásom. A szőkeség továbbra sem engedett el.

– Egyébként megkaptad az üzenetem? Néha elég rossz a térerő a koliban, és nem is írtál vissza – suttogta.

– Tudtam, hogy te voltál – morogtam.

– Na mostmár engedj el, mert tökön rúglak – erre a kijelentésemre elengedett.

– Úgy se tennéd meg – felelte, mire hátrafordultam.

– Kipróbáljuk? – kérdeztem, de a csengő félbeszakított minket.

Elég hamar elrepült az idő. Nem megvárva a válaszát megindultam a kijárat felé. Sara mellém csapódott, majd mielőtt kimentünk volna hátranéztem Jace-re. Továbbra is ott állt és vigyorogva nézett. Amint visszafordultam a lány társaságában kiléptem a teremből. Az öltözőbe betérve gyorsan visszaöltöztünk, összepakoltuk a cuccunkat, és el is indultunk a kollégiumba.

A nap hátralévő részében nem történt semmi érdekes. Tanulás után lementünk az udvarra Noora-val, Sara-val meg Daniellel. Sokat beszélgettünk, sétáltunk, s este – már a fiú nélkül – sorozatot néztünk.

Miután mindannyian lefürödtünk, fáradtan estünk be az ágyba, majd azonnal el is nyomott minket az álom...