Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

69. Rész

– Senkivel – vágtuk rá egyszerre a boszorkánymesterrel. De amíg ő nyugodtsággal a hangjában mondta, addig én idegesen. Jómagam kevésbé voltam meggyőző, mint Magnus, de a bátyám következő szavatól tudtam, hogy nem firtatja tovább a dolgot mivel különösebben nem érdekli.
– Okéé – húzta el az é betűt, s a hűtőhőz lépett, majd azt kinyitva kutatni kezdett benne. Vetettem egy pillantást a boszorkánymesterre, amibe belesűrítettem minden mondanivalómat. Ezután pedig megindultam vissza szobámba, hogy kihozzam a cuccomat.
A portál felé vezető utamon dobtam egy üzit Jace-nek, hogy percek kérdése és megérkezek. S mikor oda értem a már indulásra készen álló kapuhoz odaléptem a szüleimhez, akik már ott várták rám. Viszont úgy éreztem, hogy valamit elfelejtettem, de nem tudom mit és ez aggasztott. Ezután búcsúzkodni kezdtem először anyától, majd apától is. Elmondták a szokásos dumát, mint például „Vigyázz magadra” és társai. Miután végül apát is megöleltem, s nyomtam egy puszit az arcára anya megszólalt:
– A bátyád hol van? Elköszöntél már tőle? – kérdezte. Ekkor jutott eszembe, hogy mit is felejtettem el. Elfelejtettem szólni Alecnek. A rémült arcomat látva leesett a szüleimnek, hogy mi is a helyzet. Viszont abban a pillanatban meg is hallottam az említett személy hangját.
– Köszönés nélkül leakartál lépni? – kérdezte durcásan felénk lépkedve a bátyám Magnussal a nyomában. – Nem – vágtam rá védekezően. – Elfelejtettem szólni, de gondolom Magnus úgyis mondta.
– Ja – lépett hozzám. – Miért mész vissza már ma?
– Tanulnom kell – bólintottam, s megöleltem. – Sajnálom, hogy mástól kellett megtudnod.
– Semmi baj – viszonozta ölelésem, majd belepuszilt a hajamba. – Majd holnap találkozunk.
– Oksi – engedtem el. Ezután még elbúcsúztam a boszorkánymestertől is, mivel kitudja mikor fogok vele legközelebb talizni. Mikor a portálhoz sétáltam még utoljára hátranéztem, intettem egyet, majd beléptem a kékségbe...