Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

25. Rész

Lassan kinyitottam a szemeim és felültem. Enyhe fájdalom azonnal a nyakamba nyílalt, mire az említett részhez kaptam a kezem. Már csak a seb helye volt ott. Gondolom Jace meggyógyította egy iratze rúna segítségével. Körbenéztem a boszorkányfény világította szobában. Épp abban a pillanatban lépett be a fiú a helyiségbe, de nem volt rajta a pólója. Végignéztem magamon. Rajtam virított a fekete ruhadarab.

– Jól vagy? – kérdezte mikor leült az ágy szélére. Várjunk csak. Hogy kerültünk mi ide? Az utolsó emlékem az, hogy felhúzott a földről az erdőben.

– Hogy kerültem ide? Miért van rajtam a te pólód? – támadtam le a kérdéseimmel. A tekintettem akaratlanul is a kidolgozott hasára tévedt. Egész felsőtestét kacskaringó rúnák mintái borították.

– Elájultál a méreg miatt, ami a sebed által a szervezettedbe jutott, én pedig ide hoztalak. Ja és azért van rajtad az én pólóm, mivel a tiéd tiszta démon méreg volt, ezért azt elégettem – válaszolt sorban a kérdéseimre, majd felvettem vele a szemkontaktust. Szembe találtam magam azzal a beképzelt vigyorával.
– Látom tetszik. Mondjuk nekem is tetszett az, amit én láttam – döntötte oldalra a fejét, s alsó ajkába harapva a mellemre tévedt a tekintete. Ekkor jutott el az agyamig, hogy mit mondott. Ha ő adta rám a pólóját akkor látott melltartóban. A gondolat miatt egy sokkal melegebb színt vett fel az arcom, ami hasonló lehetett egy paradicsoméhoz. A látványom nevetésre késztette a velem szemben lévő fiút, felállt aztán az ágy másik oldalára átsétálva elkezdte levenni a nadrágját. A cselekedetét végig követtem a szememmel.

– Te meg mit csinálsz? – kérdeztem zavartan. Felém nézett és újra elvigyorodott.

– Nyugi fogsz te még boxer nélkül is látni – kacsintott rám, s a nadrágját levéve befeküdt mellém.

– Nincs mégegy szoba? – kérdeztem figyelmen kívül hagyva a megjegyzését.

– Nincs – rakta tarkója alá kezét.

– Oké, akkor az a te részed, ez pedig az enyém – raktam magunk közé egy párnát, amit ő mosolyogva nézett végig. Hátat fordítva neki az oldalamra feküdtem és lecsuktam a szemeim.

– Tudom, hogy tetszem neked – duruzsolta, s éreztem a hátamon a tekintetét.

– Jó éjt – kerültem ki a kínosnak ígérkező beszélgetést. Ő is jó éjszakát kívánt, aztán én hamarosan álomba szenderültem...