Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

44. Rész

Ijedten fordultam hátra azon imádkozva, hogy ne Jace legyen az. Megkönnyebbülten néztem a felém közeledő Gabrielre.

– Hát te? – ült le mellém.

– Ezt én is kérdezhetném – fordultam felé. – De egyébként gondolkodni jöttem ide.

– Ohh...akkor zavarlak? Ha gondolod akkor elmegyek – készült feltápászkodni a fiú, de én közbeszóltam.

– Nem, dehogy is! Maradj nyugodtan.

– Oké – helyezkedett el mellettem kényelmesen. – Na és min gondolkozol?

– Még nem dicsekedett neked vele Jace?

– Mivel? – nézett rám érdeklődve. Nem mondta el neki? Pedig azt hittem, hogy biztos elfogja neki dicsekedni, hogy sikerült lekapnia engem, kétszer is.

– Azzal, hogy megcsókolt – feleltem, és éreztem, hogy egy sokkal melegebb színre váltott az arcom. Gabe elnevette magát.

– Talán említette – vonta meg a vállát. – De ezek szerint neked is tetszett, Paradicsom.

– Talán – vontam meg én is a vállam, és próbáltam takarni az arcom, sikertelenül, közben a fiú jókat kacagott rajtam.

– Na, és adsz neki egy esélyt? – kérdezte, miután befejezte a nevetést.

– Nem tudom – ráztam meg a fejem, miközben egy kavicsot dobtam bele a tóba. – Épp ezen gondolkodom.

– Nem akarok beleszólni, hisz ezt neked kell eldöntened, de látszik rajtad, hogy mennyire belevagy esve – állt fel mellőlem.

– Most itt hagysz?

– Hát jössz te is nem? Már kezd lemenni a nap, és még vissza is kéne érnünk az Akadémiára – nyújtotta a kezét, amit én elfogadtam, s felhúzott.

A kezemet elengedve elindult, én pedig követtem. Az utunk szótlanul telt. Gondolom Gabe látta rajtam, hogy a gondolataimba vagyok merülve. Ez így is volt. Még mindig nem tudtam, hogy mit tegyek. Vagy belemegyek, és lehet, hogy csalódás ér vagy elkerülöm, úgy örökre, hogy kiábránduljak belőle. Csak az nyugtat, hogy, ha belemegyek, és beigazolódik Alec állítása akkor biztos kinyírja Jace-t. Erre inkább még alszok egyet.

A kollégiumba épségben megérkeztünk Gabriellel.

– Jó éjt – köszöntem el a fiútól, amikor felértünk a második emeletre.

Ő csak intett egyet, majd megindult a lépcsőn, én pedig a szobánk felé...