Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

71. Rész

– Mi a baj? – kérdezte aggodalommal az arcán, miután felült. Megigazítottam felgyűrt felsőmet, majd ránéztem.
– Sajnálom, de én erre még nem vagyok felkészülve. Plusz még nem régóta jöttünk össze – sütöttem le szemeimet.
– Ohh... Na de nézz rám – szólt rám feszülten, mire újra rávezettem íriszeimet.
–Semmi gond, megértem. Nem szeretném rád erőltetni – mondta egy mosoly kíséretében, de attól még éreztem a hangjában, hogy zokon vette mindezt.
– Köszönöm, hogy megérted – öleltem meg, amit ő viszonzott. Ekkor ajtó nyílást, s zárodást hallottunk, mire mindketten oda kaptuk a fejünket. Gabriel jött be szobába, majd mikor meglátott minket egy kaján vigyor csúszott a szájára.
– Remélem nem zavartam meg semmit tubicáim – lépkedett a szobában lévő mini frigóhoz, amit ki is nyitott. – Folytassátok csak nyugodtan.
Ezután kivett egy dobozt, majd azzal és egy villa kíséretében leült az asztalhoz.
– Nem zavartál meg semmit, ne aggódj – szólalt meg a szöszi, s a falnak dőlve figyelte Gabe-et. Ezután én a fiú vállára hajtottam a fejem és halgattam, ahogy a két fiú minden hülyeséget egymás fejéhez vágva beszélget.
Miután Gabriel befejezte ebédjét magunkra hagyott minket, így újra kettesben lehettünk. Jace az ölembe hajtotta a fejét, majd úgy beszélgettünk. Közben én a szőke fürtjeivel játszottam.
A nyugalmunkat ismét meg kellett zavarnia valakinek.
– Megnézed, hogy ki az? – nézett fel rám a szöszi – azzal a gyönyörű szemeivel – miután hallottuk, hogy kopogtatott valaki.
– Ahh te lustaság – forgattam meg szemem, majd a fiú felült, hogy fel tudjak állni.
– De te szereted ezt a lustaságot – szólt utánam vigyorogva, mikor megindultam az ajtó felé.
– Pontosan – mosolyogtam rá, majd lenyomtam a kilincset. Az ajtóban egy vörös hajú lány állt. Be kell valljam nagyon bájos volt azokkal a zöld íriszekkel, s göndör tincsekkel.
– Hali, segíthetek valamiben? – dőltem neki az ajtófélfának.
– Szia, Jace Herondalet keresem, de úgy látszik szobát tévesztettem – méregetett, majd indulni is készült. Viszont ekkor megjelent a hátam mögött az előbb említett személy.
– Clary? – szólalt meg, majd mindketten lesokkolt arcára kaptuk a tekintetünket...