Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

18. Rész

Ezek után kibaktattunk az udvara, ahol el is foglaltunk egy asztalt, amihez tartozott két pad.
Az asztal tetejére ültünk a lábunkat pedig a padra lógattuk.
Bal oldalamon Sara ült, a jobbomon pedig Daniel foglalt helyet, mellette Noora-val. Csendben nézelődtünk, s hallgatuk a természet csodás hangját.
Rajtunk kivül csak pár diák volt kint, köztük a bátyám és Jace is, akik épp abban a pillanatban léptek ki az ajtón. Észrevettek engem, s elindultak felénk.

– Milyen kis cukik vagytok a barátaiddal – vigyorgott rám a szöszi, mikor megálltak előttünk.

– Legalább nekem vannak – mosolyodtam el gúnyosan, majd felvettem vele a szemkontaktust.

– Aucs, ez fájt – tette mellkasára a kezét egy fájdalmas arckifejezéssel, mintha tényleg fájt volna neki a kijelentésem.

– Ő az új udvarlód? Gondolom neki sincsenek különb szándékai az enyémnél – biccentett Daniel felé, majd egy kaján vigyor csúszott ajkaira, mire Alec nyakonvágta a fiút.

– El kell, hogy szomorítsalak, de ő nem egy seggfej, mint te – vágtam neki vissza, majd az én szám is vigyorra húzódott.

– Na ezt most fejezzétek be! – szólt ránk Alec.

– Oké – motyogta durcásan az orra alatt a szöszi.

A jelző csengő megszólalt, ami azt jelentette, hogy mindjárt megkezdődik a rúnaismereti órám. Lemásztunk az asztalról, s elindultunk vissza az Akadémia épületébe, otthagyva Alecet és Jace-t. A folyosóra beérve el kellett búcsoznom a két lánytól, majd Daniel társaságában elindultam a terem felé.

– Köszi, hogy kiálltál mellettem – szólalt meg a fiú, mire ránéztem.

– Nincs mit. Én csak az igazságot mondtam – mosolyodtam el, mire neki is mosolyra görbült a szája.

Miután beértünk a terembe, leültünk a helyünkre, és vártuk, hogy Mr.Carstairs is megérkezzen. Amikor ez megtörtént egyből ő is a mellettem ülő fiút szúrta ki.

– Most halucinálok, vagy tényleg Daniel ül ott a helyén? – lépett az asztalhoz, s ledobta a cuccát.

– Nem haluzik, tanár úr, ez a valóság – vigyorgva dőlt hátra a széken.

– Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó hatással lesz rá Ms.Lightwood – intézte felém szavait.

– Honnan veszi, hogy ez az én érdemem? – kérdeztem zavartan, égő arccal Mr.Carstairstől. Válasz gyanánt csak rám mosolygott és elkezdte az órát, úgy téve mintha meg se hallotta volna a kérdésem...