Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

42. Rész

Az ajtót gyorsan bezárta, és elvigyorodva nézett rám. Én viszont egekbe ugró pulzussal pislogtam rá és hirtelen azt se tudtam hol vagyok.

– Ugye nem gondoltad azt, hogy ma is eltudsz kerülni engem? – lépett egyet felém, miközben oldalra döntve a fejét végigmért engem.

Hátrálni kezdtem, de pár lépés múlva az egyik padba ütköztem.

– Mit akarsz? – kérdeztem remegő hanggal.

– Folytatnunk kéne azt, amit a bálban elkezdtünk, nem gondolod? – tett mégegy lépést felém. Szőke haja a szemébe lógott, ami be kell valljam, írtó szexi látvány volt.

Már szóra nyitottam a számat, de hirtelen egy hang se jött ki rajta.

– Vagy talán nem élvezted? – hajolt közel hozzám. Szinte már az ajkamra suttogta a szavakat.

Nagyot nyeltem.

– Ööö...izé... – próbáltam kinyögni valami értelmeset, ami nem nagyon sikerült.

– Hallgatlak – vigyorgott továbbra is, majd elhajolt tőlem.

– Talán, de csak TALÁN tetszett – emeltem a hangsúlyt a talán szóra, majd a cipőmet kezdtem el vizslatni, mert az akkor sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint Jace vigyorgó feje.

– Miért csak talán? – emelte meg az állam az ujjával, ezzel kényszerítve arra hogy szemébe nézzek. Na, és erre most mit mondjak? Azt hogy igen, rohadtul tetszett?

– Mert csak talán – nyögtem ki az életem eddigi legértelmesebb mondatát. Gratulálok Hope Lightwood, szép munka.

– Akkor most nagy baj lenne, ha újra megcsókolnálak? – pillantott a számra, majd egy édes kisfiús mosoly jelent meg az arcán.

Nem mondtam semmit, hanem én is dús ajkaira vezettem tekintettem. Valamiért vágytam arra a csókra. Talán tényleg belezúgtam Jace Herondale-be? Alec biztosan kifog nyírni, ha megtudja.

A valóságba a fiú felém közeledő ajka zökkentett vissza, majd csókban forrt össze az enyémmel. Kissé esetlenül és bizonytalanul csókoltam vissza, de végül átadtam magam neki. Kezeit a combom alá vezette, majd egy mozdulattal a mögöttem lévő padra ültetett. Nem törődve ezzel, egyik kezemmel hajába túrtam, s ezzel meghúztam pár tincset, mire egy férfias morgást hallatott, és belemosolygott csókunkba. Az idilli pillanatott a terembe beözönlő diákok zavarták meg. A szöszivel elváltunk egymástól, majd elépett tőlem. Az alkalmat kihasználva leugrottam a padról, és kirohantam a teremből...