Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

5. Rész

Egy hosszú folyosó tárult elénk, mely mentén csapatokra osztódva beszélgettek a diákok a szekrények mellett. Az egyik lányokból álló csapat felénk nézett, s összesúgtak.

– Gyere, keressük meg a szekrényeinket – indultam meg magabiztos léptekkel a folyosón, nem foglalkozva az összesúgó lányokkal. Sara utánam sietett.

– A tiéd hanyas? – pillantottam a már mellettem lépkedő lányra.

– Száznegyvenhatos, a tiéd? – nézett rám egy pillanatra, majd tovább kereste szemével saját szekrényét.

– Kétszáznyolcvanöt.

– Oh, itt is van – ment az egyik szekrényhez, amin ott volt a nem régiben említett szám.

– Oké, akkor megyek én is megkeresem az enyémet – mosolyogtam rá, s tovább folytattam az utamat a folyosón sétálva.

Nem sokkal később bekanyarodtam jobbra amerre folytatódott tovább a folyosó. Viszont ekkor végre megláttam a szekrényem számát. Odaléptem hozzá és az előre megadott kombináció segítségével kinyitottam. Ráérősen elkezdtem pakolászni bele, majd hirtelen egy kéz került a látókörömbe, ami megtámaszkodott a szekrényem ajtaján, ezzel becsukva azt.
A pulzusom az egekbe ugrott az ijedségtől. Gyorsan megfordultam, így szembe kerültem a kéz tulajdonosával.

– Szia cica – incselkedett egy kaján vigyorral az arcán. Felemás szeme pajkosan csillogva mért végig engem. Szőke haja gondosan hátra volt nyalva fején.
Körülbelül egy fejjel volt tőlem magasabb.

– Anyád a cica – vágtam rá kapásból, indulattal telve. Engem csak ne cicázzon senki, főleg nem ez a seggfej.

– Ohh és még harapós is. Szeretem a nehezen kapható lányokat – harapott a még nagyobb mosolyra húzódó ajkába.

Mielőtt megszólalhatam vagy akár esetleg felpofoztam volna, meghallottam a bátyám dühtől fortyogó hangját.

– Jace! Szállj le a húgomról! – mordult rá. A srác meglepődve fordult Alec felé. Talán még egy kicsit el is sápadt a már mellettünk állónak az erélyes hangjától.

– Ő a húgod? – nézett rám, majd vissza rá.
– Azt nem említetted, hogy ennyire dögös – vigyorodott el újból, mire a másik fiú válaszul nyakon vágta.

– Tudom mi jár a fejedben és ne merészeld megfektetni a húgom, mert kinyírlak! – emelte fel a mutató ujját fenyegetően.
– Ő számodra tiltott terület, értetted?

Hahó én is itt vagyok, szóval kérlek ne beszéljetek rólam, pláne nem úgy, mint valami tárgyról!

– Értettem, de akkor is jó a segge, főleg ebben a szoknyában – nyalta meg alsó ajkát, mire most tőlem kapott egy jó nagy nyakast.

– Jó le se tagadhatjátok, hogy tesók vagytok – dörzsölgette fájdalmas arccal a tarkóját...