Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

50. Rész

– Akkor legalább, annyit mondj el, hogy mit vegyek fel – feleltem durcásan. A fiú édesen elnevette magát. Szája sarkában megjelentek az apró kis gödröcskéi.
– Nem kell kiöltöznöd – rázta meg a fejét. – Sétálni fogunk, sokat.
– Akkor jó – bólintottam, majd miután befejeztük a bemelegítést el is kezdtük az edzést.
Mikor a csengő megszólalt elköszöntem a szőkeségtől, s kipirult arccal indultam meg a kijárat felé. Az öltözőbe érve öltözni kezdtem, mint ahogy a melettem lévő Sara is.
Miután végeztünk közösen indultunk meg a koli felé. Közben beszámoltunk egymásnak a mai napról. Amikor beléptünk az épületbe, egyből a falon logó órára néztem, hogy megnézem mennyi időm is van elkészülődni. Az óra fél négyet mutatott, ami azt jelentette, hogy kevesebb mint harminc percem van elkeszülni. A lánnyal felvágtattunk a lépcsőn, majd a szoba küszöbét átlépve, egyből a szekrényem felé vettem az írányt. Kivettem onnan egy hosszú ujjú sötétkék felsőt és egy fekete derék farmert. Gyorsan ledobáltam az egyenruhám, s magamra kapkodtam az előbb elővett ruhadarabokat.
– Hova sietsz ennyire? – huppant le az ágyára Sara, miközben engem vizslatott.
– Sétálni – feleltem semlegesen, és a fürdőbe siettem. Megmostam az arcom. A szememet ki szempillaspiráloztam, aztán húztam egy cicás tusvonalat, az ajkaimra pedig a kedvenc rúzsom került. Elégedetten néztem a tükörben lévő tükörképemre.
– Így? – támaszkodott az ajtófélfának a lány, s úgy kémlelt tovább.
– Talán baj? – kérdeztem, majd kihúztam a hajamból a hajgumit, ami fogságba tartotta fekete fürtjeim.
– Nem csak érzem, hogy hazudsz. Zavar, hogy nem mondod el, hogy hova mész. Nem bízol meg bennem?
– De megbízok, de nem mondom el, mert lebeszélnél róla – fésültem ki hajkoronám, aztán a lány felé fordultam.
– Honnan veszed ezt?
– Tudom, mert ismerlek – bólintottam, s mellette elsuhanva felkaptam a fekete bakancsom, majd a szintén fekete bőrkabátom.
– Nem foglak lebeszélni – felelte, és ismét helyet foglalt az ágyán.
– Ha visszajöttem akkor elmondom, hali! – intettem felé egyet, majd az ajtót bezárva magam mögött kiléptem a helyiségből...