Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

63. Rész

Az ágyamon ülve várakoztam Alecre. Szombatot írtunk, ami azt jelentette, hogy indulunk haza Alicante-ba. Az elmúlt két napba nem történt semmi említésre méltó. Az Akadémián csak tanultam és tanultam. A hosszú szünetekben pedig Jace-szel voltam a könyvtárban. Amolyan törzshelyünké vált a hely. A délutánokat a három legjobb barátommal, azaz Noora-val, Sara-val és Daniellel töltöttem. Szokásosan filmet néztünk vagy csak beszélgettünk, esetleg még lementünk egyet sétálni. Rajtam kívül még ott volt a szobában Sara is, aki a telefonján kockult az ágyán hasalva. Noora már elment valahova mielőtt felébredtünk. Sejtésem szerint valami nyugis helyre, ahol tud rajzolgatni.
Valaki kopogott az ajtón, mire mind a ketten felkaptuk a fejünket egyszerre.
– Gyere! – kiáltottam. Az ajtó kinyílt, ami mögött Alec állt. A fiú belépett.
– Sziasztok – mosolygott ránk. Visszaköszöntünk neki, majd én felpattantam az ágyról. A táskámat felkapva léptem a bátyámhoz.
– Mehetünk? – kérdeztem, mire válaszul bólintott egyet. Azután, hogy elköszöntem a barátnőmtől, kiléptünk az ajtón.
– A portálnál vár minket Magnus, ő is jön velünk Idrisbe – nézett rám mosolyogva a bátyám. Visszamosolyogtam rá ezzel tudatva, hogy örülök annak, amit az előbb közölt.
A koli ajtaján kilépve megpillantottam a boszorkánymestert, aki a kezével hadonászva ügyködött  a portál létrehozásán. Mire odaértünk be is fejezte a műveletet. A kör alakú portál kéken világítva nyílt ki. Alec odalépett Magnushoz és szájonpuszilta. Mosolyogva néztem őket.
– Hello Napsugaram – indult meg felém, miután észrevett. Egy ölelésbe vont, amit én viszonoztam.
– Szia – öleltem, majd miután elengedtem Alecre néztem. – Indulhatunk?
Válaszkép csak bólintott egyet. Miután megfogta a boszorkánymester kezét mind a hárman beléptünk a portál kékségébe...