Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

61. Rész

Rá sem ismertem a fiúra, mivel ő mindig arra törekedik, hogy betartsa a szabályokat és mindig a legjobb döntést hozza. Nem pont ő volt az a csínytevős testvér típus. Mire észbe kaptam, már kint voltunk a kollégium előtt. Alec az erdőbe vezető, kovácsolt vaskapu felé vezetett. Az Akadémia területét csak saját felelősségre lehetett elhagyni, így bátran közlekedtek ki-be a diákok. Továbbra is követtem a bátyámat, aki az ösvényen lépkedett egyre beljebb menve az erdő mélyébe. Egy pár perces csendben eltelő séta után lefékezett, majd a mellette lévő bokorban kutatni kezdett. Kiemelt onnan egy íjat és egy tegezt, ami tele volt nyilakkal, majd felém dobta azokat. Ügyesen elkaptam mind a két tárgyat. A tegezt felcsatoltam magamra, az íjat pedig a bal kezemben tartottam. Alec kiszedett onnan még egy lövő eszközt, egy újabb tegezzel együtt.
– Ezek, hogy kerültek ide? Egyáltalán honnan vannak? – kérdeztem, miközben figyeltem a fiút, ahogy felcsatolja magára a saját tegezét.
– Még régebben itt hagytam őket vészhelyzet esetére vagy, ha netalán kedvem támadna íjászkodni. A másik kérdésedre válaszolva, pedig az Akadémia fegyverraktárából hoztuk el Jace-szel még asszem a tavalyi évben.
– Nem úgy ismerlek, mint aki csak úgy ellopna két tegezt, íjat és egy csomó nyilat – fontam keresztbe karjaim a mellkasom előtt.
– Nem elloptam, hanem csak kölcsön vettem. A kettő nem ugyanaz – mondta szórakozottan, én pedig csak rosszallóan megráztam a fejem. – Rossz hatással van rád Jace – vizslattam, mire ő a kezembe nyomta az íját. Zsebéből elővette az irónját, majd a pólóját felhúzva aktíválta a hallás rúnáját. Visszasüllyesztette az apró ceruzához hasonló tárgyat a zsebe mélyére, majd visszavette tőlem az íjat. Tovább indult az erdő mélyébe, én pedig követtem. Csendben lépkedtünk egymás mögött. Csak a madarak csicsergését lehetett hallanni. Alec hirtelen oldalra nyújtotta a karját, amibe én beleütköztem. A szája elé tartotta az ujját, ezzel közölve, hogy maradjak csöndben. Hátranyúlt a tegezéhez, majd az íját felhúzva már célzott is...