Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

49. Rész

Lementek a maradék óráim. Kivéve az utolsó, az önvédelem. A sporttáskámmal a vállamon indultam meg az öltöző felé. Amikor beléptem már voltak ott páran, viszont Sara nem volt köztük. A szokásos helyünkre ledobtam a táskám, majd öltözni kezdtem. Miután végeztem betömtem a szekrénybe a cuccom. Időközben a szöszi is betoppant.
– Halika – dobta le cuccát vidáman. – Mizujs?
– Semmi – vágtam rá kapásból.
– Biztos? – emelte fel a szemöldökét. Válaszképp csak bólintottam egyet, s helyet foglaltam a padon. – Hát oké.
A tanár hamarosan be is jött, hogy mehetünk. Felpattantam, és már meg is indultam az ajtó felé a többiek után. A küszöböt átlépve egyből egy szőke hajkoronát kezdtem keresni a diákok közt. Megakadt a szemem a keresett személyen. Mint mindig, most is a bátyámmal szórakozott. Gondolkodás nélkül megindultam két fiú felé, ezzel otthagyva a mellettem álló Sara-t.
– Hali – köszöntem nekik vidáman, amikor odaértem. A két fiú rám nézett. A szöszi elvigyorodott, Alec pedig összehúzva a szemöldökét jelezte, hogy nem örül annak, hogy odamentem hozzájuk. Gondolom a mellette álló fiú miatt.
– Szia Cica – köszönt végül Jace. Legszívesebben megismertettem volna az öklöm a tökéletes kis pofikájával. Attól, hogy elmegyek vele randizni nem kéne Cicának hívnia, főleg nem Alec előtt.
– Tökön rúgjalak? – kérdeztem nyugodt hangnemmel. A szemem sarkából láttam, hogy Alec próbálja elrejteni mosolyát. Megnyugodva állapítottam meg, hogy nem gyanakodik.
– Inkább gyere – nevetett, majd fejével a szokásos helyünk felé bökött. Elindult, én pedig intve egyet Alecnek utána siettem. Odaérve a fiú példáját követve elkezdtem bemelegíteni. Szemem sarkából jobban megfigyelhettem őt. Szőke haja a szemébe lógott. Egy fekete pólót viselt, amin kirajzolódtak a kockái. Őrjítően jó látvány volt azt meg kell vallani.
– Tetszik, amit látsz? – zökkentett ki a bámulásból. Az arcán ott volt az az önelégült vigyor, amit legszívesebben letöröltem volna az arcáról.
– Hova is viszel suli után? Csakhogy tudjam, hogy mit vegyek fel – kerültem ki a kérdését.
– Nem mondhatom el, mert meglepetés – vizslatott engem mosolyogva...