Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

36. Rész

Már egy jó ideje csak idétlenül ugráltunk a tömegben, – amit mások táncnak neveznek – a
mikor egy lassú szám következett.

Sara-val kivonultunk a tömegből, Daniel és Noora pedig ott maradtak táncolni. Megcéloztuk az italokkal és ételekkel teli asztalt, hogy lehűtsük magunkat egy kicsit. Odaérve öntöttem magamnak egy pohár puncsot, majd azt iszogatva nézelődtem. A szemem megakadt egy ismerős szőke hajkoronán, ami Jace-hez tartozott. A fiú egy gyönyörű lánnyal cserélt éppen nyálat. A látványtól úgy éreztem, hogy a ruhám még ennél is jobban szorít, és alig kapok levegőt benne. Inkább elkaptam a fejem, és a táncoló párokat néztem. Ezek szerint tényleg elhívott valaki mást a bálba.

A szemem sarkából megpillantottam, hogy felénk közeledik az energiával teli Magnus, s a már kifáradt Alec. Úgy látszik a boszorkánymester jól lefárasztotta a sok táncolással.

– Hölgyem szabad egy táncra? – nyújtotta felém kezét Magnus, mire én elmosolyodtam.

– Persze – fogtam meg a kezét, majd lerakva a poharamat Sara-ra néztem, aki csak bólintott egyet, hogy nyugodtan mehetek. A boszorkánymester elkezdett húzni a táncparkett felé.

– Táncolj vele – súgtam a bátyámnak, amikor elhaladtunk mellette, és a lány felé biccentettem. Magnus behúzott a tömegbe, majd megállt, és a derekamra helyezte a másik kezét, én pedig a vállára raktam a sajátom. Elkezdtünk ide-oda lépkedni, azaz táncolni.

– Na és Hope... – kezdett bele a mondandójába, miközben a macskaszemeivel engem vizslatott.

Ráemeltem a tekintetem.

– Mi volt az a kis kalandod Jace-szel, amit Alec teljesen kiakadva mesélt? – a név hallatára beugrott a kép arról, ahogy azzal a lánnyal csókolózik.

– Öhm...semmi – mondtam zavartan, és elkaptam a fejem. Nem akartam erről beszélni.

– Bele szerettél, mi? – pörgetett meg.

– Dehogy – ráztam nemlegesen a fejem.

– Nekem elmondhatod, és aggodalmadra nincs semmi ok, nem fogom elmondani a bátyádnak – mosolygott rám biztatóan.

– Most inkább nem szeretnék erről beszélni.

– Rendben akkor nem erőltetem, de tudd, hogy én bármikor meghallgatlak, Napsugaram – simított a fülem mögé egy tincset, én pedig elmotyogtam egy halk köszönömöt.

– Elrabolhatom a szépséget egy tánc erejéig? – hallottam meg egy ismerős hangot mellőlünk...