Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

17. Rész

A lépcsőhőz érve levágtattunk a földszintre, s az ajtót kicsapva rohantunk az Akadémia felé. Odaérve felkocogtunk a lépcsőn és a kétszárnyú ajtón berontva beestünk az épületbe.

Minden szem ránkszegeződött.

Megnyugodva indultunk el együtt a matek terem felé, mint útközben kiderült mindannyiunknak ott lesz az első órája. A csengő megszólalt, mi pedig pont akkor értünk be a terembe. Még nem volt bent a tanár, aki a többiek szerint egy banya, szóval gyorsan elfoglaltunk Saraval egy padot, Danielék pedig mögöttünk foglaltak helyet, közben Noora lecseszte a fiút, hogy majdnem elkéstünk miatta. A tanárnő belépett, közben a szemét végigvezette a diákokon. Megakadt a szeme a mögöttem ülő fiún.

– Nocsak Daniel, maga tud időben is beérni az órára? – kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában.

– Hát tanárnő ez azért van, mert én annyira imádom magát és a matematikát – kacsintott rá a fiú, mire a társaság felröhögött. A nő egy szemforgatással díjazta a hallottakat majd egy krétát felvéve írni kezdett a táblára.

Miután teleírta az egészet számomra kínai tűnő egyenletekkel, felénkfordult.
– Oldjátok meg a feladatokat majd óra végén adjátok be a füzeteiteket! Jegyet kaptok rá – foglalt helyet a tanári asztalnál.

Az üres füzetemet kinyitva lemásoltam a feladatokat, majd csak bámultam őket, arra számítva, hogy hátha megoldódnak maguktól.

– Te tudod? – pillantottam a mellettem ülő lányra, aki kérdésemre válaszolva megrázta a fejét.

Hátranéztem Noora-ra, aki szorgalmasan oldotta meg a feladatokat, Daniel pedig próbálta lenézni a megoldásokat. A lány felnézett, s felénk csúsztatta a füzetet.

– Másoljátok le – mondta halkan, mi pedig a füzetet elvéve elkezdtük lemásolni a feladatok megoldásait.

– És velem mi lesz? – suttogta kétségbeesetten a fiú.

– Nyugi, te is leírhatod, de lányoké az elsőbbség – felelte csendesen, hogy meg ne hallja a tanárnő.

Azután, hogy lemásoltuk, hátraadtuk a füzetet Danielnek. Percek múlva a csengő jelezte, hogy vége van a órának.

– Na hozzátok ki a füzeteiteket, majd rakjátok le az asztalra! – utasított minket a tanár, miközben összepakolt.

Mindenki kivitte sorban a füzetét, aztán összepakoltunk és közösen elhagytuk a termet...