Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

29. Rész

A szobánkba felérve egyből lerohamoztam a fürdőt. Az ajtót becsuktam magam után, majd vetkőzni kezdtem. Mikor lehámoztam magamról Jace pólóját, akaratlanul de az orromhoz emeltem a ruhadarabot, és beszívtam a szőkeség illatát. Úristen, de jó illata van! Ezután lefejtettem magamról a többi ruhát is, s beálltam a zuhany alá. Megengedtem a meleg vizet és fürödni kezdtem. A hajamat is megmostam, ami enyhén szólva eléggé koszos volt a tegnapi akciónk után.

Miután végeztem, magam köré tekertem egy törölközőt, egy másikkal pedig megdörzsöltem vízes loboncomat. Ezek után felöltöztem, majd kifésültem,  megszárítottam a hajkoronám. Felfrissülve hagytam el a levendula tusfürdőm illatával megtelt helyiséget. Sara az asztalnál ült előtte két bögrével. Helyet foglaltam a lánnyal szemben, aki egy mosoly kíséretében felém csúsztatta az egyik bögrét. Megköszöntem majd a kezembe véve megkóstoltam a benne gőzölgő teát.

– Szerinted mit mondott Alec Jace-nek? – tettem fel a kérdést Sara-nak. A lány meglepődve nézett rám.

– Gondolom tart neki egy jó nagy fejmosást, de ez miért érdekel téged?

– Hát csak úgy – vontam meg a vállam, miközben a kezemben lévő fehér bögre fülét birizgáltam.

– Na ne, Hope! Kérlek ne mond azt, hogy tetszik neked! – nézett rám kétségbeesetten.

– Fúj, dehogy is! – ráztam meg a fejem.
– Csak mostanában olyan kedves velem, és az előbb meg is védett engem – kortyoltam bele a teámba, aminek finom málnás íze volt.

– Amit azért csinált, hogy levegyen téged a lábadról. Nem esett még le, hogy azért ilyen kedves veled, hogy szétnyisd neki a lábaid? – kérdezte a szőkeség, miközben mindkét kezével az asztalra könyökölt. Talán igaza van Sara-nak. Nem tudom kinek higyjek. Lehet, hogy inkább a bátyámra és Sara-ra kéne hallgatnom, és távol tartanom magam Jace-től mielőtt tényleg beleszeretek, mert onnan már nem lesz visszaút.

– Igazad van – értettem egyet a velem szemben ülő lánnyal. Látszott rajta, hogy megnyugodott, így tovább iszogattuk a bögrénk tartalmát.

Percek elteltével hirtelen kivágodott az ajtó, mi pedig affelé kaptuk a fejünket...