Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

9. Rész

– Na és a teljes neved megtudhatom? – nézett rám Daniel mosolyogva, miközben egymás mellett lépkedtünk a folyosón.

– Hope Lightwood – feleltem, mire a mosoly eltűnt az arcáról, s döbbenet vette át a helyét.

– Alec Lightwood húga vagy? – kérdezte.

– Igen – nyitottam ki szekrényem, miután odaléptem hozzá.

– Ő az akadémia egyik legjobb diákja – állt meg mellettem.

Kivettem a sporttáskámat, amiben az edzős cuccom volt, majd Danielre néztem.

– Tudom, sokan mondták, már – csuktam be a szekrény ajtaját, majd elindultam megkeresni a lány öltözőt.

A fiú utánam szólt.
– Most hova mész? – kiabálta, hogy biztosan meghalljam a zajos folyosón.

– Megkeresni a lány öltözőt – kiabáltam vissza, majd tovább folytattam az utamat.

A fiú futni kezdett utánam. Amint beért lefékezett mellettem.

– Gyere megmutatom – bicentett az egyik irányba, s elindult, én pedig követtem.

– Itt is van – állt meg az egyik ajtó előtt, amin ott díszelgett a "lány öltöző" felirat.

A kilincsre raktam a kezem, majd hátranéztem Danielre.

– Köszönöm – mosolyodtam el, és mielőtt bármit is reagálhatott volna kinyitottam az ajtót, s beléptem a helyiségbe.

Szekrénysorokkal találtam szemben magam, amiket egy-egy pad választott el. Rajtam kivül még senki sem volt ott, ezért az egyik padra ledobva a cuccom öltözni kezdtem.

Először is felvettem egy fekete sportmelltartót, rá pedig egy szürke pólót, majd egy szintén szénfekete, térdig érő edző nadrágot.
Az egyenruhámat összehajtogatva tettem be a táskámba, majd azt beraktam az egyik szekrénybe. Ezután leültem a padra, hogy felvegyem a cipőmet, mikor megszólalt a csengő.
Számomra ismeretlen lányok kezdtek beözönleni az öltözőbe. Megpillantottam köztük Sara-t is, aki felém közeledett.

– Téged kerestelek egész szünetben, hol voltál? – dobta le mellém a cuccát.

– Daniel, aki mellett ültem az előző órán megmutatta, hogy hol van a lány öltöző – feleltem, mire egy bólintással jelezte, hogy értette, majd elkezdett öltözni.

Miután átöltözött az ajtóhoz mentünk, ami az edzőterembe vezetett, és beléptünk. Egyből kiszúrtam Alec égimeszelő alakját, ezért egyből felé vettem az irányt.

– Hát te? – álltam meg mögötte, mire ő felémfordult.

– Neked is szia – vágta nekem oda bunkón, közben lenézett rám. Jó talán nem kellett volna, így letámadnom. – Egyébként azért vagyok itt, mert elvileg a "legjobbak" közé tartozom, ezért segítek edzeni a kezdőket a többiekkel együtt.

Már szólásra nyitottam a szám, mikor egy bizonyos valaki közbeszólt.

– Oh, ez az óra jobb lesz, mint gondoltam – hallottam meg az Ő hangját a hátam mögül...