Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

60. Rész

A maradék óráim lemenetele után léptem ki magányosan az Akadémia épületéből. Az idő még mindig borús és hűvös volt. A szél enyhén fújt. Gyors léptékben indultam meg a szomszédos épület felé, hogy minél hamarabb a szobámba tudjam magam. Még volt két órám elkészülni, addig míg Alec értem nem jön. Miután becsuktam a kolis szobám ajtaját egyből a konyhának nevezett kis sarokba mentem, hogy keresek valami élelmet. A szendvicsem elfogyasztása után a szekrényemhez kullogtam. Levéve az egyenruhám felkaptam egy fekete pólót és egy fekete nadrágot. A fürdőbe belépve kifésűltem fekete hajkoronám, majd lófarokba rendeztem tincseim. A tükörbe leellenőriztem kinézetem. Kibatyogva a helyiségből a falon lógó órára néztem, ami közölte velem, hogy még van egy kis időm a bátyám érkezéséig. Levetettem magamat az ágyamra és úgy várakoztam Alecre. Percek elteltével az ajtó kivágodott. Sara megállt az ajtóban, és kérdő tekintettel meredt rám. Kezét a kilincsen pihentette.
– Már megint hova mész? – vont kérdőre, mintha csak az anyámat hallottam volna.
– Aleckel íjászkodni – álltam fel, hogy felvegyem a bakancsom. Ha Sara már végzett akkor bármelyik pillanatban megjelenhet a bátyám is.
– Hali – hallottam meg az előbb említett személy hangját. Bekötöttem a bakancsom és felegyenesedtem.
– Szi-szia – dadogott Sara, miután hátrafordulva szembe találta magát a fiúval.
– Szia – köszöntem vidáman az ajtófélfának támaszkodó Alecnek.
– Mehetünk? – nézett rám. Válaszkép csak bólintottam, majd magamra aggattam a már ismert fekete bőrkabátom. Intettem egyet Saranak, majd a bátyámat kikerülve kiléptem a folyosóra. A léptekből megítélve Alec követett. Azután, hogy beért rápillantva feltettem neki az engem már órák óta foglalkoztató kérdést.
– Na és honnan fogunk íjakat meg nyilakat szerezni?
– Azt csak bízd rám – pimasz mosolyra görbült a szája. Ismertem ezt a mosolyt. Legutóbb akkor láttam, így mosolyogni, amikor kiskorunkban valami rosszat akartunk csinálni. Volt egy érzésem, hogy, amit kitervelt, abból semmi jó nem sülhet ki...