Árnyvadászként Az Élet II. [•JAVÍTÁS ALATT•]

41. Rész

Ezen a napon már csak egy órám volt, ami nem más, mint a rúnaismereti óra. Kivételesen nem volt önvédelmem, ezért továbbra is sikeresen elkerültem Jace társaságát. Beléptünk a terembe Daniellel, és leültünk a helyünkre, majd hamarosan betoppant Mr.Carstairs is.

– Sziasztok gyerekek – ült fel a szokásos helyére, ami a tanári asztal volt, közben mi visszaköszöntünk a húsz évesnek kinéző tanárnak, pedig közel sem annyi. Több, mint száz évig Nématestvér volt.

–Mostanában sosem késel Daniel, büszke vagyok rád – pillantott a mellettem ülő fiúra, majd páran elnevették magukat az osztályban.

– Köszönöm Mr.Carstairs – vigyorgott Dan.

– Na, de a mai órán tesztelem egy kicsit a tudásotokat – avatott be, minket.
– Valaki megtudná nekem mondani, hogy mik is azok a rúnák? Hope? – nézett rám.

– A rúnákat irónnal rajzolják az Árnyvadászok bőrére, és, minél közelebb rajzolják az ember szívéhez a rúnát, annál nagyobb az ereje. Más dolgok is befolyásolhatják a rúnák erejét, például, hogy ki rajzolja. Sokkal erősebbek azok a rúnák, amelyeket az illető parabataia rajzol rá – feleltem a tollammal játszva.

– Kitűnő válasz, köszönöm – mosolygott rám.

– Valaki felsorolna nekem pár állandó rúnát? – nézett végig az osztályon. Az egyik lány jelentkezett, mire a tanár felszólította.

– Angyali erő, parabatai, egyensúly, voyance.

– Köszönöm Lívia – mondta, majd körbenézett az osztályban. A mellettem ülő fiún állapodott meg a tekintete. – Mr.Midwinter mondana nekünk pár múló rúnát?

– Természetesen Tanár úr...erő, hangtalanság, gyógyítás, gyorsaság – sorolta, s mikor végzett büszke vigyorral az arcán dőlt hátra széken.

Ezek után tovább beszélgettünk a rúnákról, és hamarosan meg is szólalt a csengő.

– Következő órán felelés a rúnák feladataiból – közölte velünk a tanár, majd ki is viharzott a helyiségből.

Összeszedtem a cuccom, aztán Dan társaságában kiléptem a teremből. Az ajtó előtt elköszöntünk egymástól, mivel neki még lesz órája. Szóval magányosan folyattam utamat a kijárat felé. Viszont mikor elhaladtam az egyik terem előtt egy kéz ragadta meg a karom, és rántott be magával a helyiségbe...