Electronic L0V3

3. rész

-Eszméletlen csini vagy!- ujjong fel Li míg a hátam mögött áll és így szemlél meg a tükörben engem. Felsóhajtok fejemet megrázva mikor én is végig tekintek magamon újra, és újra.
-Gyűlölőm a szoknyákat- morgom orrom alatt míg vöröses barnás hajamba túrok amit csak simán kifésültem. Azzal már igazán nem fogok semmit sem csinálni!
-A szoknya viszont imád téged- nevet fel megigazítva matrózblúzomat. Szoknyámat kissé lejjebb húzom de derekamon lévő öv miatt nem mozdul.
-Hát most aztán rohadt jó nekem- forgatom meg szememet míg vállamra kapom fekete szegecses kis táskámat.
-Ugye nincs nálad másik cipő?!- kérdi mérgesen megtapogatva a táskámat.
-Sajnos nincs- mordulok fel majd becsapom magam mögött az ajtót. Magassarkúm végig kopog amitől csak még idegesebb leszek. A szoknya csúszkál rajtam. A matrózblúz átlátszó és mégis szar anyag, melegem van benne de ha jön egy fuvallat olyan mintha melltartóban sétálgatnák. Fújtatva feszülök neki a nagy vas ajtónak már leérve csak hogy ki tudjam nyitni de lábam elcsúszik a kövön- Cseszd már meg!- dörrenek fel jobban meglökve az ajtót mire vére ki tudok lépni rajta. Az utcában lévő pár tekintet máris rám szegeződik. Morogva szedem lépteimet egyenesen a buszmegálló felé. Táskámban kezdek kutakodni míg végül megtalálom a bérletemet és előkapom. Lépteimet sietősebbre veszem mikor már csak pár méterre vagyok a buszmegállótól ami röpke két perc a házunktól. Látom hogy a busz már jön mikor hangos fütyülés üti meg a fülemet mögöttem.
-Cica nem jössz velünk?!- kérdi röhögve egy srác mikor hátra fordulok. Mérgesen fordulok előre míg hátra fele mutatok egy nőies kabbét. Előre engednek a buszon mire elmorgok egy köszönöm-et és leülök a hátsó részre. Már most utálom a sulit pedig el sem kezdődött. Végig kell vonulnom matrózblúzban, miniszoknyában és magassarkúban Hagleyben majd Birminghamben hogy eljussak egészen  Loughboroughba ahol beléphetek Holywell kapuin ami a jövőmet testesíti meg. Hát szarul hangzik. Unottan bámulok ki az ablakon míg a busz zajait hallgatom. Nevetés, gyerek sírás és kacagás. Rádió, telefon csörgés. Szememet lehunyom és hátra hajtóm a fejemet. Ennél kényelmetlenebb ruhában akarva sem jöhettem volna. Az öv szoros, a szoknya minden apró kis mozdulatomra feljebb akar csúszni míg a matrózblúz pedig le. Megkönnyebbülve szállok le a pályaudvaron és sétálok át egy másik buszmegállóban. Matrózblúzos lányok és öltönyben lévő fiúk biztosítanak arról hogy jó helyen vagyok. Látok ideges arcokat, tehát ezek közül valakik az osztály társaim lesznek. Lehet tényleg el kellett volna kezdenem ismerkedni? Nem mondom hogy nem izgulok de nem parázok rá. Van őt hosszú évem velük, nem kell abba ez a laza nyár sok időm van velük enélkül is. Azt hiszem soha nem volt ilyen szar nyaram még. Vissza gondolva az elmúlt három hónapra végig fut hátamon a remegés. A busz beáll és mint a sáskák mindenki hirtelen megindul. Nyugisan lépkedem hátul de még így is előbb feljutok lévén hogy úgy tűnik úriemberek járnak az iskolába hisz előre engednek. Lazán vágódok be egy szabad ülésre és sóhajtok fel ismételten. Más lesz...nagyon más mint az általános iskola. Ezt már most tudom. De hogy fogok én hozzá szokni ennyi buszozáshoz mikor eddig abban merült ki az iskolába járásom hogy öt perc séta?! Három hónap múlva már úgyis hozzá szokom. Majd ha akkor sem tudtam megszokni akkor vissza térek az idegeskedésre. Egyel kevesebb probléma. Kőkemény háromnegyed óra az út oda. Ez rohadt hosszú és unalmas egyedül. Körbe nézek és az első srácot máris elemezni kezdem unalmamban. Kínos mosollyal nevet a mellette ülőre. Tehát alig ismerik egymást. Gólyák, mint én. A srác lába idegesen jár, tuti hogy izgul. Bár még nem tudom hogy az évnyitó miatt vagy a lány jön be neki. A csaj a szoknyáját húzogatja, oh igazán átérzem a helyzetét. Mérgesen fújja ki a levegőt majd mered maga elé unottan. Őt tuti nem érdekli a srác, csak az évnyitó. Szemöldökömet megvonva fordulok az ablak felé. Két hegy között megy az út egészen Loughboroughba. Gyönyörűen néz ki, szinte nem is lehet mást látni fákon és sűrű növényzeten kívül. Vagy réteket és tisztásokat vagy pedig az erdőt ami felfele terjed szét a hegyen. Az emberek körülöttem felállnak mire felocsúdva veszem észre hogy megérkeztünk. Mély levegő, szarjuk le az egészet! Könnyedén lépkedem le a buszról bár figyelve szoknyámra. Sodródom a tömeggel és bízom benne hogy oda lyukadok ki ahova kell. Alig nyolc perc séta és fel is tűnik előttem a jó rég látott iskola. Akkor voltam itt utoljára mikor Lilithet valamiért lehoztuk. Megállok a lépcső előtt ami az ajtóhoz vezet fel és csak nézem a nagy épületet. Van egy érzésem hogy itt minden más lesz, mindenem átértékelődik és nem a legjobb hatással lesz rám személyiség fejlődés terén. Fejemet megcsóválva és felsóhajtva lépek fel az első fokra. Az ajtót kitárja nekem egy öltönyös srác mire villantok neki egy hálás mosolyt és belépek. Akkor voltam itt bent mikor be kellett iratkoznom, többször nem. Most annyira más hogy minden tele van diákokkal. A suli egy kis négyzet alapú építmény a közepén pedig egy díszkert ami körbe van így véve falakkal, elég szar érzést itt kint lennie emiatt. De még mindig jobb mint bent lenni, bár eléggé börtön hangulata van az embernek. Sokat nem is tévedünk, ez egy börtön. De mindenhol óriási ablakok vannak a falak helyett ezért tökéletesen rá látni a díszudvarra. De az utcára kifele nem. Csak reménykedni tudok hogy majd meg fogom szokni azt hogyha itt kint ülök bárhonnan láthatnak. Kilépek az udvarra ahol mindenki gyülekezik, nem nehéz hát kitalálnom hogy az ünnepség valószínűleg itt kint lesz.
-Zoe!- kiállt fel valaki mire unottan megfordulok és meglátom Naomit. Boldogan lépked felém kissé esetlenül magassarkújában. Szintén matrózblúzt visel bár az ő szoknyája hosszabb. Ő az a lány aki már általánosban is az osztálytársamnak mondhattam. Kissé idegesítő de meglehet szokni.
-Naomi- biccentek neki mosolyogva mikor mellém ér. Együtt indulunk el hátra fele ahol ő szentig állítja hogy a tulajdon osztálytársaim állnak. Könnyedén állok be leghátra és fordulok körbe. Az isten bizony hogy többet nem jövök szoknyába mivel másokat is látok fekete gatyában. Vagy éppen fekete farmer rövid gatyában. Hát kicseszett jó! Én meg itt szopok egy mini szoknyában mikor utálom a szoknyákat...Tekintetem a torna terem felé fordítom ami mögöttem van. A díszudvarról belátni a torna terembe, újabb remek hír. Jobban mondva nem tornaterem. Látszik hogy talajtornára és gimnasztikára lett kitalálva. Van ott bent szivacs, gerenda, gyűrű, szekrény és minden más is.
-Téged még nem is láttalak- néz rám mosolyogva egy lány mire felé fordulok- Azt mondtad jössz gólyatáborba de nem voltál ott!- néz rám durcásan mire végig mérem. Szintén olyan öltözékben van mint én bár valahogy nem szimpatikus a temérdeknyi smink elemzése után ami az arcán van. Nem mintha a megszólalása pillanatában még szimpatikus lett volna.
-Családi dolog közbe jött- rántom meg a vállamat míg elnézek előre.
-Te kicsi vagy!- kiállt rám egy férfi mire szemöldököm felvonom.
-Elnézést, hogy mondja?!- kérdem eltátva számat de már megfogja a karomat és a sor elejére rángat.
-Kicsi vagy, állj előre így jó lesz az osztály kinézete!- mosolyog rám és újra hátra robog. Értetlenül meredek utána majd magam mellé és mögém mikor a kuncogásokat meghallom.
-Hello- nevet rám egy lány mire szemöldök felvonva végig mérem. A mellette lévő lány pont olyan életkedvvel áll mint én, máris sokkal szimpatikusabb. Mögöttem három srác áll. A közvetlen mögöttem lévő magas és barna hajú. Villant rám egy mosolyt majd előre fordulok fejemet rázva. Ez az osztályfőnököm volt?! Férfi az osztályfőnököm? Remek...
-Mikor kezdik már ezt a szart?!- csattan fel a lány aki úgy mint én a szélen áll. Nem értem mi ez hogy hármasával kell állnunk. Nem kettesével szokás?!
-Remek kérdés- biccentek egyetértően unottan míg előhúzom telefonomat kis táskámból lévén hogy rezeg.
-Igen?- kérdem unottan mikor Li neve villog a kijelzőmön és a képe amint éppen bandzsít.
-Gondoltam ha már nem engedted hogy veled menjünk akkor közbe pofázz velem hogy milyen- nevet a telefonba mire körül sandítok.
-Mikor neked volt itt év nyitod milyen volt? Na azt képzeld el. Ha meg van akkor duplán annyira szar- jegyzem meg morogva. Hallom ahogy felnevet mire elmosolyodom.
-Unatkozom itthon. Siess haza- nyafogja mire felröhögök.
-Szerinted nem lennék szívesebben apánál? Dehogynem- nyögök fel újra végig nézve a tömegen és az iskolán. Ribancok és buzik. Remek iskolai évek lesznek ezek!
-Te telefonálsz?!- hördül rám az előbbi férfi azaz a már most nem szimpatikus osztályfőnököm.
-Nem- vágom rá rögtön értetlenül.
-Ne rúgasd ki magad a nulladik napon könyörgöm- sóhajt fel Li a telefonban.
-Egy évig kihúzom itt az elég jó?- kérdem felnyögve míg a férfi tovább mered rám értetlenül és dühtől tajtékozva- Szerintem lerakom- mondom csendesen.
-Hozzál haza nekem kaját!- kéri nyafogva még elhadarva Li mire elfintorodom és vállaimat leeresztem megtörten.
-Kínai jó?- kérdem unottan.
-Gyrost akarok- mondja nyafogósan mire megforgatom szemeimet.
-Én meg világ uralmat. Szerintem egyikünknek sem fog ma össze jönni- hadarom el neki gyorsan mire hallom hogy felhördül majd kinyomom és táskámba vissza rakom a telefont.
-Nem leszünk így jóba!- fenyeget meg ujjával az ofő mire tetőtől talpig végig mérem. Öltönyben van de látszik hogy az olcsóbb fajta. Kissé borostás, szívecske alakban kopaszodik. Szeme fakó barna és haja is barna. Keze ápolt de látszik a bőrkeményedés ujjai végén. Tehát informatika tanár, gondolom de lehet ne maz. Gyűrű nincs az ujján, nem is házas. Akkor hát gyereke sincs, jobb esetben. Hanyagul logó nyakkendője arról árulkodik hogy még barátnője sincs. Mikor továbbra is csak bámulom rajta a részleteket egy idő után zavartan megigazítja szemüvegét. Tuti informatika tanár- Mi a neved?!- kérdi szigorúan de látszik hogy össze van zavarodva. Gyenge jellem, nem lesz vele sok gond.
-Eva- rántom meg a vállamat mire morogva ellépked.
-Hello Eva- mosolyog rám a mellettem lévő lány.
-Zoe vagyok- horkanok fel szem forgatva. Körülöttem újra nevetés és most még a mogorva lány is küld felém egy elismerő pillantást.
-Oh- mondja kissé feszengve a lány- Hát én Barbe vagyok- nyújtja a kezét mire felé nézek. Magas és szőkés barna hajú. Lábán fekete lapos topánka díszeleg és harisnya. Szoknya és matrózblúz. Kezeire nézek amik tele vannak gyűrűvel.
-Barbe- biccentek neki majd újra előrefordulok és keresztbe fonva magam előtt kezeimet keresztezem még a lábaimat. Tudja meg mindenki hogy nem akarok beszélgetni. Ennél nyíltabban csak úgy tudom közölni nekik ha a képükbe ordítok...de nem baj. A testbeszédet mindenki érti, érteniük kell. Ez velünk született minden nap használjuk. Nem lehetnek olyan buták hogy ne fogják fel, ugye?!
-Zoe!- rikkant fel előttem Shane mire megforgatom a szemeimet- Hát tényleg képesek voltak téged is felvenni ide!- nevet fel míg magához húz.
-Kapd be Shane!- mosolygok rá míg megölelem. Felnevet és megpörget mire jobban nyaka köré fonom kezeimet. De legalább rendes és óvatosan rak le, magassarkúban még én se tudok olyan jól ugrálni.
-Dean mondta hogy kér rólad képet- mosolyog rám majd rögtön le is fényképez míg én felvont szemöldökkel hitetlenkedve meredek rá.
-Anyád- villantok felé egy kedves mosolyt.
-Shane!- ordít fel valaki mögülem majd meglátom amint lepacsizik egy magas izmos barna hajú sráccal.
-Bob- nevet fel zsebre rakva kezeit- El se hiszem hogy te is bekerültél. Nekem azt hazudták hogy ez egy egész elit suli. Erre itt vagytok ti ketten- mutat rám is majd ezek szerint Bobra aki valószínűleg az osztálytársam.
-Pöcs- morogja míg ad neki egy tockost a srác és elsétál.
-Várom már a csicskaavatódat- dörzsöli össze kezeit sunyin vigyorogva mire mérges kifújom orromon a levegőt.
-Emlékszel augusztus huszadikára?- nézek rá felvont szemöldökkel mire elkomorul- Helyes- nevetek fel mire megforgatja mérgesen a szemeit és össze borzolja hajamat. Kezét csak későn tudom elütni de addigra már tovább áll. Unottan kezdem hajamat rendezni. Imádom Deant na de hogy honnan szedett össze egy ilyen legjobb barátot mind Shane azt már nem tudom. Fekete ceruza szoknya, fekete blézer, fekete magassarkú, fehér blúz. Porondon az igazgatónő! Beleköhög a mikrofonba mire a motyogás lassan megszűnik és csend lesz. Bal lábamra helyezem a súlyt míg felsóhajtok. Ha azt mind fel akarja olvasni ami a kezében van akkor elájulok.
-Kedves vissza térő és új diákok! Kedves szülök és kollégák!- kezdi el harsogni mire megforgatom a szememet. Komolyan ennyire sablon szöveget fog nekünk lenyomni?! Remélem az osztályom nem lesz ennyire sablon, ha igen akkor kénytelen leszek túl gyorsan mindenkit ki ismerni. Unalmamat űzve nézek újra körbe csak hogy találjak magamnak egy újabb áldozatot akinek felfestem magamban az életét. Szemem megakad az egyik női tanáron. Fekete szűk gatya, magassarkú cipő aminek a talpa piros. Fekete és fehér mintás bő blúz ami igazán jól néz ki. Vállai szabadon vannak haja pedig feltűzve. Alig lehet huszonhat. Tuti most kezdte a szakmát, esetleg második iskola amiben tanít. Stílus alapján ad magára, fontos neki a külső és az esztétikus megjelenés. A piros a figyelemfelkeltő szín, kétlem hogy párkapcsolata lenne. Bár nem kizárt hogy esetleg van neki alakulóban. Látszik rajta hogy a hajával nem szeret szenvedni, ezét is van össze fogva egy csattal. Fiatalos arcán az unalom tükröződik mire elmosolyodom. Nem ez az álom állása, nem tanár akar lenni. Nézzük, ha felvették tanárnak akkor olyan dolgokat tanult ki amivel másban is ellehet helyezkedni de tanárnak kellet jönnie mivel abban még nem tudott elhelyezkedni. Kinézetre biztosan nem tesi tanár. Viszont nem is informatika. Szemüveges de ez az olvasó szemüveg fajta. Kezén lóg egy karkötő melyeken nagyobb nemzetiségek zászlaja villan fel. Van rajta vagy öt kis zászlócska. Szerintem fordító akarna lenni, de most nyelvi tanár. Ez megmagyarázná eléggé hogy miért jött tanárnak de miért utálja ezt. Ilyen fiatalon én se repesnék az örömtől hogy majdnem velem egykorú idiótákat is tanítanom kelljen- Az "A" osztálynak Ms.Wreak lesz. A "B" osztályfőnöke Mr.Chez lesz. És a "C" osztályfőnöke Ms.Collins- mondja mosolyogva az igazgató mire észbe kapva kezdek tapsolni a többiekkel együtt. Tehát Mr.Chez. Remekül hangzik, pedig általában a férfi osztályfőnökök jobbak szoktak lenni de rajta már most látszik hogy gyökér. Testsúlyomat áthelyezem jobb lábamra és hagyom hogy a bal lábam kezdjem éledezni. Remélem csalódnom kell és jó fej lesz az ofő. Oh könyörgöm legyen legalább okos! Nem kell hogy jó arc legyen csak okos legyen legalább. Azzal is megelégszem. Vagy legyen élete, tényleg ennél lejjebb már nem tudom adni!- Naomi Bofder- hallom meg a nevet mire értetlenül felpillantok- Frenk Griger- olvassa tovább a neveket míg mindenki tapsol és csak ekkor jövök rá hogy a három osztály névsorát olvassa fel- Zoe Fable- hangzik el nevem mire elmosolyodom. Nem tagadom hogy elönt a büszkeség. Nem nehéz suli de nem is könnyű. Eléggé jó híre van, nem sokan kerülnek be ide. Ráadásul egy egész suli tapsolja a nevem, hát kit nem öntene el a büszkeség egy felelőtlen másodpercig?! A névsor robog tovább én pedig csak tapsolok, a mellettem lévő lány kicsit még meg is ugrik mikor elhangzik a neve. Egy év múlva vajon mit fogok gondolni mikor már kihúztam itt azt az évet? Mikor a következő kilencedikesek neve fog elhangozni? Milyen viszonyom lesz az osztállyal?! Új emberek, új személyiségek, új problémák amiket szívesen elemzek. Orrom alatt elmosolyodok ahogy az elkövetkezendő évre gondolok- Illetve Mrs.Henritia tanárnő várandóság miatt nem tud velünk tartani az elkövetkezendő pár évben. Így akiket ő vitt nyelvi területeken ebben az ében Mr.Forent lesz a tanára- mondja mosolyogva az igazgatónő mire hatalmas tapsvihar és éljenzés kezd kiszűrődni két osztálytól is. Az osztály főnökök nevetve próbálják vissza fogni őket de mindenki csak nevet. Az igazgató nő tapsol párat mire mindenki izgatottan figyel rá- Ezennel A Holywell Primary School megnyitja a kétezer-nyolcas és kétezer-kilences tanévét!- kiállt fel majd tapsolni kezd mindenki más pedig felüvölt. Nevetve kezdek én is tapsolni míg azt nézem hogy repülnek az égbe minden féle dolgok. Könyvek, sapkák, zakók sőt még egy melltartó is.
-Eligazításért gyertek a hatos terembe- harsogja nekünk az új osztályfőnök Mr.Chez.
-És hol a hatos terem?!- kérdi értetlenül az a lány aki szintén olyan kedvel jött mint én. Viszont Mr.Chez már nem válaszol csak elsiet.
-Kurva jó- morgom magam elé míg felsóhajtok és megindulok elsőnek előre.
-Tudod hol van?- kérdi meg mögülem egy srác mire megrántom a vállamat.
-Majd megtudom- válaszolok vissza neki hátra fordulva és ekkor látom hogy megindul velem az egész osztály. A három ajtó közül amin belehet lépni a folyósokra a legközelebbit választom. Előttem feltűnik a nyolcas terem, jobbra fordulok és majdnem a folyosó legvégén meg is találom a hatos termet. Kopogás nélkül nyitok be ahol már ott ül az osztályfőnök.
-Eva- biccent nekem mire hitetlenkedve megrázom a fejemet és leülök a leghátsó padba. Az osztály szinte rögtön benyomul és mindenki elfoglalja a helyét bér eléggé zavartan teszik. Látszik hogy senki sem ismer senkit és mindenki kellemetlenül érzi magát. Naomi kérdezés nélkül ül le mellém de nem is zavar.
-Nos én vagyok az osztályfőnökötök. Mr.Chez- nevet fel de mindenki beszélgetni kezd.
-Ismersz innen valakit?- kérdi Naomi kíváncsian felém fordulva.
-Shane-t. De ő még csak nem is évfolyam társ- rántom meg a vállamat egyszerűen.
-Ha valaki be tud mutatkozni helyettem szívesen hallgatom!- ordítja el magát Mr.Chez mire felsóhajtok. Tényleg gyökér ha már a nulladik napon üvölt velünk.
-Loughborough-ban él. Ön az informatika tanár. Nem házas, nincs párkapcsolata. Ez az első osztálya amiért kissé bizonytalan- mondom unottan mire az osztály felnevet a tanár pedig csak megrökönyödik.
-Ismerjük egymást valahonnan Eva?!- kérdi értetlenül kissé mérgesen.
-Zoe vagyok- rázom meg a fejemet felsóhajtva míg tenyereimbe temetem arcomat.
-De oda kint azt mo...
-Mutatkozzon be inkább- csattan fel egy lány mire hálásan rá pillantok. Mr.Chez megköszörüli a torkát majd megtámaszkodik a tanári asztalon.
-Nos igen, informatika tanár vagyok. Így az osztály jövendőbeli informatikai szakát is én fogom tanítani. Az első évben mindenkinek lesz informatikája de csak a fele kerül hozzám. A magánéletem nem az osztályra tartozik- néz rám jelentőség teljesen mire elfintorodom- A tisztelet adjátok meg és akár az elkövetkezendő öt év még kellemes is lehet mindannyiunknak. Valóban ez az első osztályom de örömmel várom milyen is lesz ez- nevet fel mire mindenki csak villant egy elég rosszra sikeredett mosolyt.
-Hát ez egy gyökér- nyög fel mellettem egy kissé ducibb csaj. Viszont szép, ezek ellenére is. Felnevetek mire rám néz.
-Osztom a véleményed- biccentek neki mosolyogva. Birminghamben lakik, ő is fent volt a buszon emlékszem rá- Zoe vagyok- biccentek neki mire félénken elmosolyodik.
-Christina. De csak Chris ha lehet- rántja meg a vállát unottan. Előre fordulok és csak bámulom az osztályt.
-Mindenki jöjjön ki és írja alá a papírt miszerint felelősséget vállatok a felújított termekért. Ha kárt tesztek bennük ki kell fizetnetek- mondja majd szép lassan elkezdi kihívni az emberek. És mindenki csak csendben megnézi a másikat hogyan vonul ki. Majdnem mindenki zavarban van, hisz tudjuk hogy aki kimegy arra szegeződik az összes figyelem. Mindenki alaposan végig mér mindenkit.
-Eva!- harsogja mire felmordulok.
-Zoe- mondom unottan míg felállok és könnyed léptekkel kilejtek. Megkeresem a nevemet a papíron majd a mellette lévő vonalra firkantom nevemet míg a többiek aláírását szemlélem. Felnevetek mikor látom a remegő vonalakat vagy pár túldíszített aláírást. Olyan sok mindent mondanak el ezek az emberről.
-Mi olyan vicces?- kérdi szemöldökét felhúzva mire csak megrázom a fejemet és mosolyogva vissza sétálok a helyemre míg mindenki furán méreget. Vannak beképzeltek az osztályba. Hát mire nem jó a grafológia?! Végül az utolsó ember is kisétál mire Mr.Chez feláll és végig néz rajtunk egy nagy mosollyal- Nos, akkor sok sikert a Holywellben eltöltendő első évetekre!- csapja össze kezeit mire elfintorodom. Ugye nem csak nekem hangzott ez úgy mintha azt mondaná hogy egy börtönben kell lehúznom az első évemet ami szörnyű lesz?! Lehet hogy ateista vagyok de most valami isten segítsen meg....