Electronic L0V3

36. rész

Gatyámat éppen egy rövidnadrágra cserélem le, amikor Zayn lazán benyit a szobába, én pedig elesek, míg takarni próbálom magam. A földön szétterülve nézek rá fintorogva, míg õ lazán kiröhög. Ha tudom, hogy õ nyit be, akkor nem tervezem, hogy eltakarjam magam, de a srácok olyan lazán járkálnak a házban, hogy féltem, valaki más jön be. Röhögve húz fel és állít meg a lábaimon, én pedig felhúzom a fekete és bordó csíkos rövid gatyát.

- Jól vagy? - kérdi, vissza tartva a nevetést.

- Hogyne - mondom fintorogva, míg derékig behajolok a szekrénybe, hogy keressek valami másik felsõt.

- Jó ez rajtad - húz ki a szekrénybõl, mire felnyögve felé fordulok.

- Képzelem - nézek végig magamon.

- Tényleg - hajol oda hozzám egy apró csókra. Pólójába markolva húzom vissza magamhoz, mikor el is húzódna. Nem tiltakozik, sõt, inkább magabiztosabban lép közelebb hozzám. Hajamba túr, mire egy lepke a hasamban felrobbantja magát, ezzel további áldozatokat szedve. Derekamnál fogva húz oda magához, de keze lecsúszik fenekemre. Belesóhajtok a szájába a kellemes érzésre. Érzem, hogy elmosolyodik és áttér a nyakam apró puszilgatására.

- Éppen bulizni indulunk - figyelmeztetem motyogva, ahogy nyakam csókolgatja és puszilgatja.

- Tudom - súgja, majd megszívja nyakamat, én pedig alsó ajkamba harapok, míg kezeimet ökölbe szorítom. - Mehetünk - villant rám egy szemtelen mosolyt, míg megfogja kezemet és kifelé kezd húzni. A tükörben egy pillanatra meglátom a már most lila foltot a nyakamon, mire elmosolyodom. A srácokkal a folyóson találkozunk össze és ránk mosolyognak. Jobban mondva, rám néznek, vagyis a nyakamra, aztán Zaynnak küldenek egy elismerõ mosolyt. Az ajtót kinyitom és kilépek a tömött utcára.

- Woaw! - fordul körbe Xavier.

- Sokan jönnek erre a fesztiválra - mosolyodom el kicsit büszkén.

- Hát azt látom! - nevet fel Denny. Zayn összekulcsolja a kezünket és lepillant rám kérdõen.

- Elmenjünk alapozni elõször, vagy már most koncertet szeretnétek? - kérdem a társaság felé fordulva.

- Alapozzunk! - vágja rá rögtön Ant.

- Hangos, vagy inkább "azt a kurva" helyen akartok? - kérdem elõre megindulva.

- Legyen az azt a kurva - mondják értetlenül, én pedig töröm magunknak az utat.

- Zoe! - hallom meg a nevemet valahonnan messzirõl. Mindegyikünk arra fordul és meglátom Deant...

- Dean - mosolyodom el, míg megszorítom Zayn kezét, aki feltûnõen végigméri kedves exemet. Irónia nélkül, tényleg bírom a srácot. Amúgy is, a kezemet sem fogta meg, nem, hogy megcsókolt volna. Magához húz, én pedig átölelem.

- Miért nem jöttél el a bulira? - kérdi fintorogva, tudomást sem véve a többiekrõl.

- Sok minden közbe jött - vonom meg a vállamat, mire bólint, bár tudom, hogy nem hiszi el.

- Értem. Mindegyik estére foglalt vagy? - kérdi rám mosolyogva.

- Igen - feleli mellettem Zayn, mire Dean most elõször odafordul.

- Hát, eléggé - mosolyodom el, kissé szégyenlõsen.

- Ohh - esik le neki, mikor meglátja az újra összekulcsolt kezeinket.

- Olyasmi - válaszolok a fel sem tett kérdésre.

- Értem. Hát, ha gondolod, várunk hozzánk. Po-t is - fintorodik el, mire felnevetek.