Electronic L0V3

91. rész

x--- Zoe Fable ---x

- Kösz - szólók még Li után, ahogy egy intéssel itt hagy minket. Õ megy tovább az egyetemre. Xav kérdõn néz rám, mindenkivel együtt. - Fáradt vagyok, Zayn tuti elmondott mindent - közlöm kimerülve, ahogy lehuppanok a mûanyag székre és fáradtan kipillantok a mentõbejárón. Éppen felkel a nap... hát ez remek.

- Köszönöm - áll meg elõttem Xav karikás szemekkel.

- Egy kávéval megköszönhetnéd... - motyogom neki, ahogy már az összekötött hajamba túrok.

- Máris - biccent nekem és tényleg el is megy.

- Felcsaptál nõvérnek? - kérdi Danny, ahogy felém biccent és leül mellém.

- Ez mûtõs ruha, haver - nevetek fel fáradtan.

- Én kérek elnézést, Dr Zoe Fable - elmosolyodom a megnevezés hallatán. Hát nem lenne rossz.

- Ki Hector Fuentes rokona? - lép elénk az orvos, mire Xav, aki a kávémmal visszaért a név hallatán ki is ejti a kezébõl, Zayn pedig érte nyúl és meg is fogja. Épp, hogy egy kevés fröccsen a kezére. Elfintorodik és odanyújtja nekem.

- Mindannyian - mutatok magunkra, mire végigmér minket az orvos.

- Valami kevert partydrog lehetett, amit bevett. Egy ideig még biztosan ki lesz ütve, de csináltunk neki egy gyomormosást. A leletei alapján nem lesz maradandó károsodása, ha csak nem lelki úton. Végtagfájdalmak az izomgörcsöktõl keletkezhetnek majd, de ezt a gyógytornász úgyis elmeséli helyettem... - morogja a lapokba mélyedve.

- Rendõrségi ügy lesz? - kérdem, ahogy felnézek rá. A srácok megfeszülnek, én pedig már most azon gondolkozom, ebbõl hogy rángatom ki magunkat...

- Igen - vágja rá a doki. - Elvégre drogozott, ki kell vizsgáltatni... - motyogja ide se figyelve, míg a kórlapot szemléli tovább. Nem mondhatom, hogy otthon tulajdonította el másnak a gyógyszerét, mert...

- Elnézést, de szerintem nem éppen drogozott - szólalok meg halkan, ahogy felállok. Mindenki kikerekedett szemekkel néz rám, én viszont csak Xavra nézek és épp, hogy biccentek neki. Remélem, hogy tud kamuzni, mert ha nem... végünk. Vagyis inkább Hectornak. - Nem ismerem igazán jól az illetõt, sõt eléggé eltávolodott mindannyiunktól az utóbbi idõben. Engem viszont nagyon érdekel a pszichológia. Azt hiszem, az anyja régi gyógyszereivel próbált meg öngyilkos lenni, csak az anyja már lelépett - hadarom el neki, míg igyekszem fejben átfutni ennek a kijelentésemnek a buktatóit.

- Régebben is megfordult már a fejében - vágja rá Danny, mire összeszorítom a fogaimat. Régi gyógyszerek... oké, Hagleyben van egy srác, aki régi gyógyszereket árul. Ha tõle lenne... akkor jó lenne. Hogy az anyja lelépett-e... hát nagyon remélem.

- Oh... hát ez magára szégyen, ha a pszichológia iránt érdeklõdik és nem veszi észre az öngyilkosságra való hajlam jeleit - néz rám kissé összeszûkített szemekkel... ouch. Ez jól esett.

- Jól tudja palástolni az érzelmeit - szólal fel most Zayn, mire érzem, hogy szám kissé megrándul...

- Akkor sem ajánlom a pszichológiai pályát. De van még ideje döntenie... a lényeg, a lényeg. A pszichiáterünk megvizsgálja majd és esetleg terápiára kell járnia. De ha megbocsátanak, nekem most mûtétem lesz - hadarja el, majd már ott is hagy minket. Biccentek egyet utána, ahogy visszahuppanok a székre.

- Tudod, hogy azt sem érti, mirõl beszé...

- Annyit tesz, hogy beszél vele egy pszichiáter, de, ha aláír egy papírt, hogy letett az öngyilkosságról, már mehet is - szakítom félbe Zaynt, ahogy Xavierhez kezdek beszélni. - Te legyél ott, mikor felkel és tájékoztasd, hogy vagy kamuzik, vagy börtönbe megy. - Teszem még hozzá, ahogy felállok. - Mondanám, hogy aludjatok nálam, de este én is utazom el - fintorgok Danny-re és Antre. – De ha szeretnétek, szerzek nektek estére helyet - ajánlom fel rögtön.