Electronic L0V3

24. rész

- Zoe - morogja a fülembe, ahogy halkan próbálja kinyitni az ajtaját, de nyakának kínzását abba nem hagyom.

- Hmm? - suttogom a fülébe dörmögve, mikor végre kitudja nyitni a saját szobájának az ajtaját.

- Jézusom, ha egyedül lennénk itthon! - morogja, míg a levegõt kapkodja, majd halkan becsukja az ajtaját és kulcsra zárja. Mind addig, amíg én rajta csüngök. - Áldom a szigetelést, hogy tompít valamit - nyög fel, ahogy újra minden figyelmét nekem szenteli.

- Nem voltam még a szobádban - nézek körül, de õ a nyakamra tapad és vissza kapok minden keserû élvezetet.

- Ne most akard megnézni, kérlek! - hangja keserûen cseng, mire rámosolygok.

- Részeg vagyok - súgom neki, ahogy lefektet az ágyra.

- Én is - nevet fel, ahogy felém mászik és úgy csókol tovább. Kezemet hajába vezetem, másikkal pedig az ingét kezdem gyûrni ismét. Tetszik, ahogy a kezembe akar simulni és így mindig közelebb jön hozzám. - Minek táncoltál azzal az idiótával? - kérdi motyogva, míg felül és hátát a falnak veti, engem pedig magával szembe az ölébe húz.

- Mert te táncolhattál Lindával és ott hagytál. Danny nem engedte, hogy elfogadjak egy sráctól egy italt. A hangulat megcsappant, nem volt kedvem tovább rontani azzal, hogy nézik a nyomoromat, szóval elmentem a bárpulthoz - kezdem el mondani az eseményeket, ahogy lehunyt szemekkel koncentrálók a már megtörtént dolgokra.

- Elfogadtál italt? - tól el magától kissé, arcán kusza érzelmek váltogatják egymást, én viszont csak megrázom a fejem.

- Ott is koppintottam egy palit, aztán elkezdtem táncolni, és odajött a srác. Én meg táncoltam tovább - rántom meg a vállamat egyszerûen.

- Szar volt végig nézni premier plánból, ahogy téged simogat... ott, ahol nagyon nem kéne - morogja fintorogva, míg keze megtalálja csupasz oldalamat, majd hátamat.

- Nincs pasim, nem kell féltékeny emberekkel számolnom ilyenek miatt - nézek rá utalóan, mire felsóhajt.

- Nincs csajom és nem kéne féltékenykedned Lindára - vonja meg a vállát, míg gyõztes tekintetet küld felém, de szomorú.

- Tudtad, hogy csak olyannal fekszem le, akit a pasimnak mondhatok? - kérdem félre billentett fejjel, mire felnevet.

- Olyannal fekszem le - utánozza hangomat nevetve. - Zoe, szûz vagy! Te senkivel sem fekszel le! - kacag tovább, mire mérgesen kifújom a levegõt és elkezdek kimászni az ölébõl, de visszahúz.

- Szûzként fogok meghalni. Elmegyek apácának - förmedek rá, mire csak jobban nevet.

- Szívesen teszek az ellen, hogy apáca legyél - mosolyog rám, kissé vissza tartva a nevetését, míg ujjaival végig zongorázik az oldalamon.

- Ja, képzelem! - forgatom meg a szememet, míg ismét sokkal jobban szemügyre veszem. Feje most lejjebb van, mint az enyém, haja kissé szétáll hátul. Talán miattam, talán amiatt, hogy a falnak dõl. Inge kissé összegyûrõdött, de még mindig jól áll neki. Lábait, melyek eddig kinyújtva pihentek alattam, most felhúzza, így én jobban az ölébe csúszok. Derekamnál tart, nehogy ledõljek róla és mosolyogva néz rám.

- Kétlem, hogy egy faszfejjel szeretnéd elveszíteni, aki mellesleg részeg - villant rám egy fintort, mire nyögve a vállára ejtem a fejemet.

- Nem vagy faszfej - motyogom halkan a nyakába, míg szemeimet lehunyva tartom a hirtelen jött fáradtság miatt.

- De, Zoe, az vagyok. Itt ülsz az ölemben, egész este féltékeny vagyok, vagy lekoptatlak, vagy éppen lekaplak - sorolja mérgesen... és tudom, hogy magára mérges. Pedig nem kéne annak lennie.