Electronic L0V3

66. rész

- Vérzik az orrod - jegyzem meg lazán, ahogy Zayn lepillant rám. Én még mindig az épület tövében ülök, de Danny és Ant annyira vitatkoznak, hogy képtelenség kizárni õket. Zayn odakapja a kezét az orrához és látom, ahogy megnézi az ujjai végére tapadt vért.

- Bocs - sóhajt fel leguggolva elém.

- Haza akarok menni - nézek rá feszengve, ahogy lábaimat kissé jobban felhúzom.

- Elvileg mindjárt itt lesz Xav haverja - néz a háta mögé. Nem mondok semmit, csak biccentek. Az ajtó nemsokkal mellettünk kivágódik és Matt meg pár haverja kisétál rajta. Zayn rögtön feláll, én meg csak lentrõl nézem a srácot. Rám néz, elfintorodik és továbbsiet elõre. A többiekkel együtt.

- A barátnõdtõl fél Matt - hördül fel Xavier, ahogy azt nézi, hogy vonulnak el.

- Most gáz vagyok, vagy menõ? - kérdi értetlenül, végig simítva a tarkóján Zayn.

- Remek kérdés - neveti el magát Xav. Fényszórók világítják meg az épület koszos és omladozó falait. Danny felém pillant és lévén, hogy õ van hozzám a legközelebb, egyszerûen felhúz a földrõl.

- Jól vagy már? - kérdi lepillantva rám.

- Aha - biccentek neki, de nem nézek Zaynra, ahogy õ minket bámul.

- Rosszul voltál? - kérdi, ahogy az ölébe húz a kocsiban.

- Amigos! - röhög fel a sofõr srác. Mexikói, ennél többet nem tudok róla elmondani. Esetleg, hogy biztosan srác és kopasz.

- Haza, de gyorsan - legyinti le Xavier õt az anyósülésrõl.

- Hajjaj, terjed a hír a balhéról - cicceg párat, ahogy megfordul és a gázra lép. Fejemet Zayn nyakába fúrom és élvezem, ahogy a bõrét érzem. Keze combomra csúszik és óvatosan simogat. Nem figyelek a többiekre, csak rá. Kétségbeesetten akarok hazaérni és vele kettesben lenni. A hideg megcsap és ekkor realizálom, hogy Zayn nyitotta ki az ajtót. Kiszállok, gyorsan. Mintha csak olyan emberekkel lettem volna eddig a kocsiban, mint Matt.

- Zoe, a pénzed - száll ki Xavier meglengetve a bankjegyeket.

- Mondtam, hogy tartsd meg, lehetõleg akkor késõbb kell menned újra - rázom meg a fejem, ahogy hátra intek és az ajtó felé igyekszem. Látom, amint még Zayn int, aztán mellém lépked.

- Ha anya meglát, azt hiszem elájul - morogja, ahogy pólója alját megfogja és megpróbálja letörölni vele a vért. De mielõtt megtehetné, rácsapok a kezére.

- A vér nem jön ki nyomtalanul. Ha letörlöd, mindenképp megtudja. Ha nem, akkor most imádkozz, hogy már alszik - rázom meg a fejem.

- Danny azt mondta, rosszul voltál - pillant rám, ahogy megáll az ajtó elõtt.

- Ezt rendezzük le bent - biccentek fejemmel az ajtó felé, mire õ benyit, de koromsötét van, hát ezt úgy tûnik nyerte. Mindenki alszik. Lerúgom magamról a bakancsot és fáradtan hagyom, hogy õ maga után húzzon. Fel egészen a lépcsõn, a szobája ajtajáig. Kinyitja, majd õ tovább sétál és látom, amint bemegy a fürdõbe. Számat rágcsálva indulok meg utána és nyitok be halkan. Egy vizes vattapamaccsal igyekszik lemosni orra alól a vért. Szavak nélkül veszem ki a kezébõl és nyomom le a kád szélére. Jobban bevizezem és óvatosan törölgetni kezdem neki.

- Nem fáj - mondja halkan, mire elfintorodom.

- Nem akarom tudni, mid fáj - rázom meg a fejem, ahogy kidobom a kukába a véres vattát és újat veszek.

- A szívem - röhög fel halkan, mire elfintorodom.

- Poénos vagy ahhoz képest, hogy majdnem agyonvertek - morgom neki, ahogy felsõ ajkát végigtörlöm.