Electronic L0V3

54. rész

x--- Zoe Fable ---x

Mosolyogva lépdelek közöttük, mellettük, utánuk, vagy elõttük, ahogy hülyülnek. Én pedig a nyalókámnak továbbra is nagyon örülök. Olyan régen ettem már nyalókát, hiába a perverz megjegyzések. A nyalókát akkor is mindenki imádja! Vagy legalább imádta az élete egy szakaszában. Zayn éppen Danny gördeszkáját próbálgatja a többiekkel együtt. Uriel deszkája eltört, szóval most egy mínuszban vannak, így cserélgetik.

- Furán nézed õt - jegyzi meg lepillantva rám, mire értetlenül felnézek rá.

- Hogy mondod? - kérdezek vissza bekapva a nyalókát, hogy húzzam majd a válaszadást.

- Megbocsátottál neki, én értem, hogy más felfogás, de ez tõled is fura - csóválja meg a fejét.

- Ne akkor veszekedjek vele, amikor még együtt vagyunk - vonom meg a vállamat, ahogy elõre pillantok.

- De Zoe... más vagy - jegyzi meg aggódva, mire a nyalóka ketté pattan a számban, ahogy feszülten ráharapok. Szemöldök felvonva néz le rám, látom, hogy az állkapcsa megfeszül. - Mi van? - kérdi meg értetlenül, kissé jobban lemaradva, ahogy karomnál fogva visszahúz.

- Semmi, Danny - nézek bele mélyen a szemeibe, ahogy számat apró mosolyra húzom és kezem épp, hogy csak kicsit hozzá ér könyökéhez, míg fejemet lassan oldalra hajtom, szintén csak annyira, amit nem kell észrevennie.

- Akkor jó - bólint nekem és kezemet elengedve tovább sétál, aztán megdermed. - A faszt! Nem! Mi a faszom volt ez? - néz rám összezavarodva. De szerintem én jobban össze vagyok zavarodva, mint õ. Egymással szemben állunk, õ ijedten és teljes zavartsággal néz rám és szerintem én is ugyan így rá.

- Mi van veletek? - röhög fel Zayn mellénk érve, ahogy a deszkára rátapos és az a kezébe ugrik.

- Csak meglepõdtünk - nevetem el magamat ránézve.

- De min? - mosolyodik el, ahogy átkarolja a vállamat.

- Zoe csinált valami pszichosat - morogja, ahogy kikapja Zayn kezébõl a deszkát és elõre megy.

- Ezért mérges? - kérdi utána bámulva értetlenül.

- Csak rájött, én meg ezen lepõdtem meg - villantok rá egy mosolyt, majd kissé feszengve oldalra fordulok. Ha Zayn nem vesz észre semmit... Danny hogy?!

- Kijöttél a gyakorlatból, Fable - röhög fel, mire elmosolyodom.

- Soha - rázom meg a fejemet. Félve nézek elõre Dannyre. Õ meg ránk... rám. Tud valamit, amit nem kéne. Alsó ajkamat beharapom, ahogy Zayn megfogja a kezemet, aztán ellazulok. Egy hét... annyi sem. Kiélvezem és ennyi volt. Nem bírom tovább.

- Na jó, csá! - int nekik Zayn, ahogy lekanyarodunk egy másik utcába. Intek én is nekik, mindenki int... kivéve Danny. Õ tovább néz engem. Tudom ki mit vár tõlem, de nem megy. A tegnapit megbocsátottam, igen. De nem akarom ezt egy életen át. Mert ha rajtam múlik, én vele leszek. És ha rajta múlik, õ velem lesz. De ne így, nekem ez így nem kell. Képtelen vagyok erre. Nem bírom elviselni, hogy vannak más lányok. Elég volt ez az egész több, mint egy évig. - Amúgy, honnan van az a szám, amit reggel nyomattál a lányoknak? - kérdi meg, ahogy lepillant rám.

- Sok számom van, amit nem ismersz - vonom meg a vállamat. Az a zene... azt hiszem, neki is fog még mást jelenteni, nem csak azt, hogy én megvigasztaltam a húgait. Egy hét, boldog lesz õ, boldog leszek én. Utoljára hagyom magamnak, hogy legalább emlékem legyen arról, milyen az a szerelem. Aztán hazamegyek és elfelejtem Zaynt. El kell, hogy felejtsem. Megfogadtam magamnak kisebb koromban, hogy nem lesz olyan kapcsolatom, mint anyámnak vagy Nancy-nek. Ha szinte csak rosszat kapok, akkor tovább lépek, akármilyen nehéz is. És ebbõl tovább kell lépnem. Muszáj, mert belepusztulok. Zayn is megpróbált engem elfelejteni, hát jó. Senki nem vetheti rám, hogy én is megpróbálom. Ugye...?