Electronic L0V3

35. rész

x--- Zoe Fable ---x

- Tessék. És ahogy megbeszéltük! - nyomja a kezembe anyám a ház kulcsait.

- Persze muci - biccentek jó gyerekként.

- Lilith, menjünk már! - ordít be kintrõl Jay. Mindig elfintorodom, mikor Jay a teljes nevén hívja anyut... folyton a nõvérem jut róla eszembe. Nem értem, mi az a szar szokás, hogy úgy nevezem el a gyerekemet, ahogy engem hívnak...

- Szia kicsim! - puszil meg gyorsan, majd kiviharzik a házból és becsapja maga mögött az ajtót. Megkönnyebbülve huppanok le a kanapéra és meredek magam elé a kulcsot markolászva a kezemben. Felröhögök saját hülyeségemen, míg lehunyom a szememet és hátra hajtom a fejemet. Anyámék elmennek nyaralni, egy egész hétre. Jay utál, nem volt nehéz elérnem, hogy ne kelljen mennem. Anyu ki akar engesztelni, nem volt nehéz megszereznem a ház kulcsait. Persze, Jay arrõl aligha tud, hogy itt fogok csövezni egy hétig. Azt hiszi, a virágokat öntözöm meg, bár eléggé erõteljesen azt akarta, hogy inkább a szomszédra bízzák. A lényeg; egy hétig enyém a ház. Anyum azt hiszi pár barátnõt hozok ide. Hát, majd rakok rájuk parókát. Igen, terveim szerint Zayn és a srácok fognak itt csövezni. Még sem hagyhatom, hogy szállodába menjenek! Szóval, akár aljas dolog volt tõlem, akár nem... átbasztam anyámat egy icipicit, kijátszottam Jayt, beadtam egy kamu szöveget apának és lerendeztem Zaynékkel ezt az egészet. Itt, Birminghamben most lesz egy fesztivál. Egy viszonylag ingyenes fesztivál. Eléggé híres, a város folyton tömve van, de úgy igazán. Akárcsak London minden nap. Jó, ez itt a Birgminghamieknek igen is nagy szám! Nem járnak erre sokan, van egy átlagos forgalom, de este az utcák eléggé kihaltak. Bulizók vannak, de nincsenek tömegek. Ilyenkor viszont? Ohh... ilyenkor az utcán megy a party. Odakint tömeg van, egész Birminghamben tömeg van. A koncertek ingyenesek, sõt. Az utcákon vannak felállítva sátrak. Azt hallgatod és oda állsz, ahova akarsz. Feltörekvõ zenészek jönnek. Na meg pár nevesebb banda. De az egész annyira király szokott lenni! Zaynnéknek remélem tetszeni fog, meg hát a srácoknak is. Holnap jönnek, holnap kezdõdik. A város már nyüzsög. Feltápászkodom a fotelrõl és elkezdem a nappalit rendbe szedni. És úgy igazából az egész házat is... van három szoba, egy nappali, egy fürdõ, a konyha és az elõszoba. Plusz egy kis kamra. Egy szoba tuti az enyém és Zaynné. A vendégszoba egy srácé és ha összeszed valakit, akkor azé egy éjszakára... de persze értékelném, ha mondjuk megoldanák és ketten aludnának bent, félre téve a meleg vicceket. A másik szobában is elférnek ketten. Szóval marad még vagy kettõ, vagy három ember. Övéké a nappali. Ezt majd õk lerendezik. Egy csomó kaját összevásároltam már. Fõzésre és nasinak is. Na jó, hála Li-nek, aki persze csak annyit tud, hogy jönnek a barátnõim, vettem piát is. Õ csak annyit mondott, hogy ha lehet okosan és ha gáz van, vagy detoxba került valaki, akkor õt hívjam fel. Én pedig röhögve beleegyeztem az apró feltételbe. Muci csak annyit kért, hogy ne törjünk össze semmit a barátnõimmel... és a virágokat tényleg ne felejtsem el. Illetve, hogy a házban rend legyen mikor visszaérnek, nyolc nap múlva.

- Woaaaw, hol vagy, szépség?! - hallok meg egy hangot a nappali felõl. Befutok és a laptopomon, amit persze magammal hoztam, meglátom Zaynt.

- Kukucs - ülök le rögtön a földre a kis kávézóasztal elé, hogy szembe legyek a géppel. - A ház, amiben élni fogtok úgy egy hetet - nevetek fel.

- De ez nem a szobád - néz rám értetlenül.

- Anyámék háza. Õk utaznak. Én meg növényeket locsolok. Ja, meg itt alszik úgy két barátnõm - felelem könnyedén.

- Sokat kamuztál ezért? - kérdi egy féloldalas mosollyal.

- Hát, csak úgy öt embernek, ez még laza - legyintem le.