Electronic L0V3

62. rész

Nyugodtan várok a sorban, míg Zayn ide-oda kapkodja a fejét a rengeteg ember között.

- Mi a faszomtól félsz tulajdonképpen?! - sóhajtok fel nyúzottan, mire értetlenül rám néz.

- Mi az, hogy mi a faszomtól?! Az egésztõl! - mutat körbe, mire elröhögöm magam.

- Na, az a csaj nem fog tovább jutni - mutatok egy leopárd mintás szoknyába bújt egyedre, aki éppen a hamis hangokat árasztja magából. - De az a srác, már valószínûbb - mutatok rá egy másikra, aki éppen gitáron játszik és a többiekkel együtt énekel. - Te pedig Malik, tuti - csapok a vállára, mire fintorogva rám pillant. Én viszont csak tovább lököm a sorba, hogy menjen már.

- Nem, ennyitõl nem nyugodok le - rázza meg a fejét, ahogy maga elé kezd meredni, mire kezeinket összekulcsolom és villantok rá egy mosolyt.

- Szedd fel valamelyik csajt és dugd meg a vécében - villantok rá egy édesen gonosz mosolyt, mire elfintorodik.

- Kérjek tõle bélyeget, hátha van nála? - vág vissza egy féloldalas mosollyal.

- Akkor már egy kis füvet és alkoholt is, kérlek - forgatom meg a szememet.

- Mást nem akarsz így hirtelenjében? - hördül fel letekintve rám.

- Annak a srácnak a telefonszámát - mutatok el elõtte egy fekete hajú, kék szemû, kissé kigyúrt csávókára, gitárral a kezében. - Nem bánom, ha rossz a hangja - motyogom, ahogy jobban végigmérem a srácot. Apró kis borosta, komolyan nem rossz. Szerintem max tizenkilenc lehet.

- Ne ma - nyög fel elengedve a kezemet.

- Kit érdekel, mit akarsz te? - röhögök fel elõrébb lépve, ahogy a sor halad.

- Téged érdekelne. Elszívtad az empatikus személyiségedet? - néz le rám felvont szemöldökkel, kérdõn.

- A tripek elég kemények voltak - rántom meg a vállamat lazán.

- Ennyire? - röhögi el magát, ahogy már csak pár ember van elõttünk.

- Majdnem, mint a kurvák a bulikon, akiket megdugtál - mosolyodom el könnyedén.

- Meddig fogom hallgatni? - motyogja unottan, mire elgondolkozva felnézek rá és úgy teszek, mintha gondolkoznék.

- Hát, figyelembe véve, hogy ugyebár a barátnõd nem vagyok, így nem értem, minek kéne kedvesnek lennem veled? A ribancaidnak is hisztizel már? Ez új - nevetem el magam, ahogy keresztbe fonom a karjaimat mellem alatt.

- Leléptél - felel egyszerûen, mire oldalra pillantok. A fal mellett álldogálnak és röhögnek. Mármint Trisha, Do és Danny.

- Le - adok igazat neki, mintha nem egy nyilvánvaló tény lenne. Ezt felhozza és én megnémulok. Mert igaza van, nincs jogom ilyeneket felhozni neki.

- Akkor meg azt ne mondd, hogy nem voltál senkivel ez alatt az egy hónap alatt, csak me...

- Nem voltam - nézek rá ledöbbenve. Még mindig azt hiszi, hogy hagyom magam csak úgy megdugni?! - Nem a ribancaid vagyok, akik egy csettintésre és pár pillantásra már megdughatóak - rázom meg a fejemet. És ezzel abba is hagynám a beszédet.

- Már akinek - kuncog fel, mire rákapom a tekintetem és érzem, hogy elpirulok.

- Ja, már akinek! Nem véletlen léptem le tõled. És most is csak azért vagyok itt, mert szeretlek és mert Trisha felhívott. Vagy mert Danny elmondta, mennyire szarul vagy. Holott kurvára nem kéne most sem itt lennem. Egy idióta pöcs vagy, Zain - hördülök fel, ahogy õt figyelem. - Ne velem legyél ilyen, nem az a csaj vagyok - hordom le, mire látom, hogy nyel egyet. Fejét megrázza és fél kézzel magához húz. Nyom egy hosszú puszit a hajamba, én pedig összeszorítom ajkaimat.