Electronic L0V3

98. rész

x--- Zoe Fable ---x

Hajamba túrok és egyszerûen legszívesebben a padba verném a fejemet. Anatómia és Neurológia... leírok minden, amit tudok. Tényleg mindent. Igyekszem... teljesen csend van, mindenki koncentrál. Hatodik félév... ide akartam kerülni. Majdnem összejött. Soha semmisem úgy jön össze, ahogy akarnám. Ötödik félévben kezdek. Fél év alatt bepótolok minden hiányzót, ami nem lenne meg. A hatodik félév már színtiszta gyakorlat. Szóval... gázos. Egy kicsit. Például Anatómiából és Neurológiából az elsõ féléves szinten tartok. Személyiség fejlõdésbõl megcsináltam mindegyik félévet. Filozófiatörténetbõl is, valamilyen szinten jó volt az életemben Zayn legalább. Zayn... talán, ha nem járok inkább futni, vagy nem bambulok otthon a falra, akkor most jobban menne ez. Ha nem olvasgatnám a dolgokat Geneváról és róla. Ha nem nézném a twitterét... ha nem lennék szomorú emiatt. Nem hívtam fel azóta. Nem ment. Nincs mit mondanom neki, õ pedig nem keresett. Talán így van jól.

- Ms. Andrew! - szólal fel szigorúan a professzor. - Még egyszer meglátom, hogy lefele nyúlkál és rögtön foglalhat másik idõpontot a dolgozatra! - hangja éles, mindenki átgondolja a puskázás lehetõségét, és mindenki rögtön el is veti. Automatikus vizsgaismétlés, ha puskázáson kapnak. Elõször ingyenes, utána már fizetni kell a következõ pótvizsgákért. De akkor is csak három esélyed van még. Kihagyott vizsgákért is fizetned kell. Lóghatsz, ha akarsz az elõadásokról, de megvan mikrõl. Néhány nagyon szigorú, van, amirõl csak három elõadást hiányozhatsz és annyi. Nem érdeklik, miért hiányzol. Betegség, halál, lógás... három óra, és ismételheted az egész félévedet abból a tantárgyból. Szeretetteljes. Telefonom rezegni kezd, nyelek egyet és óvatosan megnézem ki az. Zayn... mi a picsa. Megmondtam neki, hogy amíg én nem hívom, addig õ se! Alsó ajkamat kezdem rágni, itt nem lehet megkérni a tanárt, hogy engedjen ki csak egy gyors telefonálásra. Itt ilyen nincs, és kurva nehéz hozzá szokni. Mit akar? A rezgés megszûnik, fellélegzem. Páran néztek csak rám, nem sokan. Beírok egy választ, random, jobb ötletem már nincs rá. Végül is, majdnem mindenhova írtam valamit. Még van fél órám a ZH-ra. Addig csak megtippelem fejben a többit is, nem? A Déjá Vu neurológiai betegség-e vagy sem. Hogyan mûködik? Errõl rémlik valami... kár hogy nem sok. Azt hiszem az... Leírom, hogy az egyik szembõl néhány.... ezred vagy század másodperccel? Legyen ezred... szóval az egyik szembõl pár ezredmásodperccel elõbb érkezik a látott kép az agyba, mint a másikból. Oké, ez jó válasznak tûnik. Miért is ne?! Legyen ez a jó válasz, kérlek... felsóhajtok saját szerencsétlenségemen, holott már csak két kérdést kéne kitalálnom magamtól. A telefonom ismét rezeg. Ajkaimat összeszorítom, oké... hajrá... felállok, vállamra kapom a táskámat, a tollat csak beleszúrom a gatyám zsebébe, magabiztosan vonulok végig a sorokon. Egy hétig kizártam az életembõl és nem tudom titkolni a remegõ végtagjaimat, mikor hirtelen most felhív. Miért hív?! Érzem, ahogy végig nézik sokan a kivonulásomat. Fõleg a tanár. Lerakom az asztalára, kérdõn néz rám.

- Fontos telefon - nyögõm ki zavartan, míg kezembe fogom a készüléket. Biccent nekem, de már a dogámat szemléli. Kivonulok és felveszem. - Mivan?! - kérdem idegesen.

- Neharagudj én csak... szóval, hogy...

- Zayn most hagytam ott a ZH-mat Anatómiából és Neurológiából szóval, ha csak azért hívtál, mert...

- Nem! - vág közbe. - Sajnálom... - halkul el.

- Mi a baj? - kérdem felsóhajtva.

- Harrynek szerintem pánikrohama van - hadarja el.

- Mi? - kérdem értetlenül.

- Csak fõpróba van és rosszul lett, alig kap levegõt és...

- Add neki a telefont és nyugodj le - kérem õt higgadtan. Hallom, hogy valamit motyog, gondolom oda adja neki. És amikor meghallom a zihálást már tudom, hogy odaadta neki. - Kukucs! Zoe Fable vagyok, tudod a csaj akit Zayn kúr - kezdem bevezetésnek. Hallom, hogy kissé felröhög. - Szóval, figyelj rám. Hunyd le a szemed - kérem õt mire én is azt teszem, amit mondok. - Vegyél egy mély levegõt, nem baj, ha szaggatottan megy és csak szájon elõször. De próbáld orron, szájon ki. Ismétled. Egy... kettõ... be.... három... négy... öt... ki - számolok neki lassan. - Igazából csak a szobádban vagy, minden tiszta laza. Hallod, hogy a nõvéred énekel, de a hangja borzalmas. Érzed, hogy lent kezd égni a sütni a konyhában. A derekadat nyomja a takaró gyûrõdésese - sorolom neki egyszerûen. Biztos van rajta olyan szar... ami ott hátul van. Ha fõpróba, akkor kell lennie, nem? Nem tudom mi annak a neve. Zayn már biztos közbe szólt volna. Port? Nem tudom! Zayn mesélte, hogy van egy nõvére. Nem tudom, hogy jó-e a hangja vagy sem. De minden tesó baszogatja a másikat ezzel. A süti mindig odaég, nincs olyan, hogy sohasem. Hallom, hogy a légzése lassul. - Ajánlok egy kis kevéske alkoholt, nem sokat, csak épp, hogy egy keveset. Vagy sok vizet. És a légzés gyakorlatoknak nézz utána - adom a tippeket továbbra is majd kinyitom én is a szememet. Páran vannak a folyóson, mindenki siet. Nagy a nyüzsgés. Vizsga idõszak van...