Electronic L0V3

63. rész

- Kezdem elfelejteni, miért is vagyok itt - motyogja Zayn maga elé bámulva.

- Hogy beégesd magad a színpadon - vigyorog rá Danny büszkén, mire én elröhögöm magam, Zayn meg csak a hasára üt, amitõl Danny köhögni kezd, én meg még jobban röhögni.

- Ne aggódj, nemsokára te jössz, szépfiú - mosolygok rá visszatartva a röhögést.

- Már kezdem unni - nyög fel, ahogy fejét a falnak kezdi ütögetni lassan, de ritmusosan.

- Hát még én! - nyög fel Trisha, aki már szintén a fal mellett ül. Hát igen, jó pár órája itt dekkolunk.

- Én elvagyok - motyogja Do, ahogy a laptopján ír az ölében.

- Szakdolgozat? - kukkantok oda sokadjára most már.

- Aha - mosolyodik el.

- Mirõl? - kérdezek rá, ahogy gyorsan kezdem átfutni a sorokat. - Skizofrénia? Sokat lehet róla írni, az biztos - nevetem el magam.

- Ilyen minek jön ide?! - nyög fel Danny, ahogy kezével a mini tévé felé mutat.

- Mert azt hiszik, jók - mondom, oda se nézve. Nem ez lenne az elsõ ember, akinek borzalmas a hangja.

- Azért ez nem megnyugtató! Most honnan tudjam, hogy jó vagyok-e, vagy sem? - hördül fel Zayn.

- Jó vagy - intem le õt egyszerûen.

- Legalább csak három ember elé kell kiállnod, nem négy - hümmög párat Danny.

- Ja, kevesebb esélyem lesz a bejutásra, éljen. És ne feledjük a több ezer embert mögöttük - forgatja meg a szemét.

- Miért? - néz rá értetlenül Danny.

- Mert mindhárom igenje kell, hogy tovább jussak, asszem - vonja meg a vállát.

- Asszed? - röhögöm el magam.

- Hát ja.

- Tényleg biztathatják õket otthon ennyire? - kérdi értetlenül Trisha, ahogy egy újabb esélytelen leballag a színpadról.

- Szülõi elfogultság - szól közbe Do könnyedén.

- De én nem vagyok ilyen elfogult! - hördül fel Trisha.

- De te lehetsz, Zayn jó - néz rá értetlenül Do.

- Szóval jó vagyok? - hajol elõre Zayn, hogy rajtam keresztül átnézzen Do-ra.

- Sokat tõlem nem fogod hallani, öcsi - röhögi el magát, fejét csóválva.

- Emlékszem, amikor átüvöltöttél neki este, hogy kussoljon, mert nincs jó hangja - röhögöm el magam.

- Akkor kamoztatok?! - pirul el Do rögtön, mire biccentek.

- Danny, te egy pöcs vagy. Mondd meg õszintén, van esélyem? - fordul felé Zayn tök komolyan.

- Nincs - vágja rá Danny, mire elröhögöm magam.

- Miért nem engem kérdeztél? Én is tudok pöcs lenni! - mordulok rá sértetten.

- A véleményed szubjektív - legyint le engem.

- Tanultál valamit Zoetól szókincsileg? - döbben le Do, ahogy rápillant Zaynra.

- Nem mintha nem olvasnék eleget - forgatja meg a szemét.

- Százhatvanötezer-hatszáztízes sorszámúaktól kezdve a százhatvanötezer-hatszázharmincasig jöjjenek! - kezd el ordibálni megint ugyan az a lány. Kezd unalmas lenni már ennyi óra után...