Electronic L0V3

78. rész

x--- Zoe Fable ---x

Mosolygom, de csak bámulom és kevergetem az elõttem heverõ banános koktélt a kék szívószállal, míg lábam idegesen jár.

- De komoly, Mr. Chez ezt nagyon benézte - morogja Chris, ahogy beleiszik a kávéjába.

- Te úgyis természettudományra mész - vágok közbe kissé megelégelve a témát.

- Hát, mivel az atomfizikához nem kell informatika... - röhögi el magát.

- Én szerintem inkább az info szakot választom - sóhajt fel Doo.

- Én természettudomány, felejtsd el! Én és az informatika... két külön világ vagyunk - röhögi el magát Sonja, míg minden érzékszervével rákészül a sütire, amit leraknak elé. - Köszönöm - szól még a pincér után kissé felocsúdva. A Hollywell édes közege és mindennapjai lassan visszakúsznak az elmém felsõ részeire. Nemsokára iskola kezdés. Mr. Chez, az osztályfõnökünk, akin már senki sem lepõdik meg. Sem mi, sem a szülõk, sem a tanári kar. Elfelejtette a mi kis "Elõfakt" választásunkat. Igazából az osztály, amibe járunk, nem sima gimi. Nyelvi elõkészítõ, aztán máris szakosodsz egy kicsit. Vagy informatikára mész, vagy természettudományra. Nem rendes fakt, addig még van plusz egy évünk. Vagyis nekik, nekem nem biztos. A lényeg, a lényeg, Mr. Chez sikeresen elfejetett nekünk szólni errõl év végén, így most tudtuk meg, augusztus közepe táján. Maradt még úgy kõkemény öt napunk dönteni és leadni a választásainkat. Amit persze már meg kellett volna tennünk.

- Lévén, hogy az etológia érdekel, én is természettudomány mellett rakom le a szavazatomat - vonja meg a vállát Veron, egyedül õ nem gondolkodott.

- Te? - néz rám Chris, mire megvonom a vállam.

- Nem tudom, igazából mindegy - vallom be, bár kétlem, hogy ha visszakérdezne, elmondanám, hogy lehet, a Harvardon fejezem be az évet és nem is itt. Nem kell errõl tudniuk. Még nem... nekik sem. Azt hiszem...

- Hogy lenne már mindegy?! Miért lenne mindegy?! - hördül fel, mire elmosolyodom. Chris, aki már kiskora óta tudja, hogy a fizika a mindene és aki otthon van a pályaválasztás minden területében. Hány pont kell ide, vagy oda és, hogy milyen emeltek kellenek erre, vagy arra a szakra. Illetve, hogy milyen nyelvvizsgát tegyél itt, hogy kapj annyi pontot ott. És, hogy mennyi esélyed van. Mindent tud a továbbtanulásról, így én nem is töröm magam, hogy utána nézzek, csak szólok neki, õ pedig öt percen belül elhalmoz linkekkel és magyarázatokkal.

- Mindegy - vonom meg a vállam. - De szerintem info, ha már választani kell - adom be a derekam, mire Doo követel tõlem egy pacsit.

- Info? - néz rám értetlenül Sonja.

- Aha - nézek rá, ahogy elõttem ül pontosan. Fekete haja és fehéres arca olyan fura ebben a meleg sárga színnel festet szobában. De hát mit várok egy kávézótól? Sötét színeket? Szép álom.

- Nem pszichiáter akarsz lenni? - hangja értetlen, meg is értem. Egyszer kérdezték meg, mi akarok lenni és közöltem, hogy nem tudom. Valahogy mégis egyértelmû ez mindenkinek, nekem is, másoknak is. Ez érdekel és erre szánok idõt.

- Pszichológus, nem pszichiáter. Nincs kedvem az orvosihoz - fintorodom el.

- A kémiához, legyünk pontosak - neveti el magát Chris, én pedig csak megadóan biccentek neki, igaza van.

- Ezért inkább info? - néz rám felvont szemöldökkel, csészéje mögül Veron.

- Inkább info. Úgyis szeretem és az sem egy rossz irány. Na meg, az nem nehéz, amellett tudok majd tanulni könnyen, nem lesz felesleges emelt órám, mint a kémia - adom meg a magyarázatomat. Mert, ha vannak emberek, akiket nehéz félrevezetni, akkor azok õk. Jobban mondva, inkább Chris. Neki kimerítõ és pontos válasz kell mindenrõl, különben addig kérdez, amíg le nem buksz.