Electronic L0V3

99. rész

- Õt is Zoenak hívják, nem én - röhögõm el magam.

- Õ Zoey, én pedig Zoet mondtam - helyesbít ki engem.

- Zayn - sóhajtok fel, míg belépek a kinti esõzésrõl a koliba. - Nem megyek oda, hogy gyümölcsöt egyek a meztelen testedrõl - nevetem el magam. - Ezt még kimondani is abszurd volt - röhögök tovább, ahogy megindulok a lépcsõk felé.

- Ugyan már, garantálom, élvezet lenne, sõt. Sokan meg is néznék! - hördül fel rögtön.

- Nem akarom, hogy sokan megnézzék, ahogy gyümölcsöt eszek rólad! - utasítom vissza ismét.

- Szóval kettesbe mehet? - nevet fel.

- Idióta vagy - rázom meg a fejem.

- Karácsony együtt? Nálunk? - hadarja el a kérdést, mire kissé lelassítok a fokokon.

- Ez hogy jött? - kérdem zavartan.

- Igen, vagy nem? - magabiztos... rég volt ilyen.

- Talán, gondolom Birminghambe is kéne mennem, szóval...

- Az egyetemre fogod - vág közbe.

- Nem tudom még... az olyan... komoly kapcsolat - nyögöm ki.

- Mondtam, vagy mondtam, hogy ellöksz? - kérdi halkan.

- Átgondolom még, oki? - félve kérdezem tõle.

- Persze, mindegy - vágja rá közönyösen.

- Akkor már úgyis vége lesz az X-factornak. Lemez szerzõdések... album. Lesz idõd egyáltalán a karácsonyra? - kibúvót keresek, hátha. Édes... de komolyan. Egy nagy ünnepet együtt? Ez már tényleg komoly kapcsolat. Nekünk nem komoly a kapcsolatunk...

- Attól még a karácsonyt otthon töltöm. Ezt már leszögeztük a srácokkal. Akármi is lesz, otthon töltjük az ünnepeket. Elõre megfontolt közös sztrájk mindenre - neveti el magát.

- Jó - sóhajtok fel.

- Jó, mint oké, közös karácsony, vagy jó, mint oké, átgondolom karácsony?

- Átgondolom, Zayn! - röhögöm el magam, míg táskámat megigazítom a vállamon. - Tudod, hogy hiányzol. Eddig te féltél ezektõl, most, hogy komoly, már én - rántom meg a vállam. De õ ezt nem látja... ahogy fintorgó ajkaimat sem.

- Fasza, idõbe kapsz észbe te is. Már rég komoly ez az egész szar - mordul rám.

- Tudom - adok neki igazat, ahogy felpillantok a plafonra. Vagyis csak a lépcsõforduló tetejére.

- Mindegy. Hogy ment a vizsga? - kezdi terelni a szót.

- Passzolom, majd este bekerül a netes naplóba. Szerintem a hármas tuti megvan - nevetem el magam.

- Ügyes vagy - hallom a hangján, ahogy mosolyog.

- Na és ti, hogy haladtok? - kérdem.

- Jön a harmadik hét és még bent vagyunk. Sehogy. Azt sem értjük, mit keresünk itt. A szobánkba nemhogy más, de mi sem tudunk már bemenni lassan. Louis kupisabb, mint én, ami nehéz - szögezi le szilárdan.

- Nálad sosincs kupi - kuncogom el magam, ahogy hátamat a falnak vetem és várok azzal az utolsó lépcsõfordulóval.

- Ja, mert mindig jössz. Tudod, nõért takarítok - úgy mondja, mintha ez egyértelmû lenne. Hát nekem nem az...

- Milyen volt a vásárlás a srácokkal? - terelem tovább a szót.

- Eszméletlen. Nem tudtunk menni, annyi ember volt - hallom az ámulatot a hangjában. Elmosolyodom, míg a cipõmet nézem és a vizet, amik a talpam nyomát jelzik.