Electronic L0V3

84. rész

- Elkésel...tek... - morogja egy fáradt hang és a fény máris elárasztja a szobát. Zayn felnyög... én már hozzászoktam.

- Emlékszel, hogy a lányod vagyok és nem a katonaságban vagyok? - nyögök fel, míg egy párnát felé dobok és hasra fordulva felnyögök a túl sok fényre. Utálom, hogy keltésnek csak beszól és felbassza a lámpát... gyûlölöm. Kurva katonaság.

- Fél óra és megy a buszod - szólal meg rekedtesen apu, a szemeim pedig rögtön kipattannak.

- Baszki - nyögök fel, mire Zayn felkuncog és felül félkómásan és kócosan. Azt a kurva, de tetszik így. - Oké, készülünk - küldöm ki apát rájõve, hogy amúgy én még nem igazán vettem fel ruhákat... ahogy Zayn sem.

- Oké - közli lazán, én pedig felülök, mikor becsukja az ajtót.

- Zoe... kocsival visz el minket - mosolyodik el rámnézve... és akkor rájövök. Jobban mondva, emlékezni kezdek rá.

- Utállak! - kiabálok ki, mire hallom, ahogy apám felröhög. - Duplán bassza meg - nyögök fel, ahogy visszafekszem és szétterülök.

- Na hajrá, életed legjobb sulis napja lesz - húz fel magához vissza Zayn, de csak, mint egy rongybaba... ahogy hagyom, hogy rángasson. - Ne már, Élet - röhögi el magát, míg a számra nyom egy puszit. Azért ez már pezsdítõ.

- A legjobb nap is szar a suliban - ülök bele az ölébe.

- Hogyne - motyogja és már oda is hajol egy csókra. Én mondjuk többet akarok, mint egy. Ahogy a csókunk mélyül, úgy nyomom vissza a falhoz. Érzem mosolyát, érzem, hogy reggel van és még nehéz a mozgás... érzek én mindent. Azt is, hogy Zaynnél reggel van. Kezei fenekemre csúsznak és egyszerûen rámarkol. Kissé helyezkedem ölében. Érzem, hogy megharapja az alsó ajkamat, mire megfogom arcát két oldalt és egy helyben tartom. Csak, hogy én irányítsak. - Na jó, reggel van... - tol el magától kissé rekedtesen, de mosolyog.

- Mondtam hogy nem akarok suliba menni - mordulok fel rá, míg lemászok róla és meg is akadok, ahogy saját magamat meglátom a tükörben. Még csak nem is a tény zavar, hogy meztelen vagyok, hanem a foltok magamon. - Amúgy, ma lesz tesim - szólalok meg továbbra is magamat nézve. A nyakamon, a kulcscsontomat, a csípõmön, a hasamon, combjaimon és az oldalamon mind ott vannak a szívásnyomok és fogainak lenyomatai.

- Hát vagy nem tesizel, vagy lesz pár elkerülhetetlen beszélgetésed - morogja engem nézve, ahogy szeme felfelé és lefelé mozog rajtam.

- Elárulnád, hogy a combomon miért van szívás nyom? - kérdem meg értetlenül felé fordulva, mire õ kissé elnyílt ajkakkal felnéz rám. Aztán le... és megint fel.

- Öh... nincs rajtad ruha. Ne kérdezz tõlem semmit - néz fel rám újra zavartan, de szinte másodpercenként változtatja mit bámul rajtam éppen. - Ne vegyél fel kivágott pólót ma - állapítja meg míg tekintete a melleimen idõzik. Lenézve pedig meglátok mellem tetején is egy aprócska lila foltot. Felsóhajtva kapok magamra egy bugyit és egy melltartót. Hogy legalább ne meztelenül lézengjek itt bent. Magamra húzok egy sima világos farmert magasított derékkal és egy egyszerû hosszú ujjú fekete pulcsit. Kissé buggyos, kényelmes, fekete, és imádom. Takar mindent, kivéve a nyakamon lévõ szívásnyomot és a kulcscsontomon lévõnek a fele is kilátszik. A pulcsi alá nem veszek fel mást, elég ez így. Hajamat elkezdem kifésülni és mire észbe kapok Zayn már lazán fekszik az ágyamban, felöltözve, telefonjával a kezében. Látom a tükörbõl hogy lõ egy képet, mire csak nevetve megrázom a fejemet és táskába beledobom a tesicuccomat.

- Ez a bepakolás? - kérdi értetlenül, ahogy elnyúlok a hátán.

- Meg vannak azok a tantárgyak amikre viszek cuccot. A többi nem érdekel, vagy hoz rá más valaki - motyogom átkarolva õt.