Electronic L0V3

20. rész

Lihegve vetem a hátamat a falnak, míg szitkozódom, hogy éledjek már újra. "GO" mondja a férfi gépi hang a fegyveremből, én pedig meg is indulok. Befordulok egy sarkon, mire egy fegyver agya száll arcom felé. Reflexszerűen ugrok is félre, míg megragadom a csuklót és tovább is húzom. A srác felnyög, aki az ellenséges piros színt viseli. Másik kezem már a könyökére feszül, mikor a mellényem zöld fénye megvilágítja Ashton arcát és hátra ugrok.

- Úr isten, Ember! - üvöltök rá - Te normális vagy?! - kérdem teljesen kiakadva, mire az első, aki megjelenik mellettem, az Xavier.

- Andas bien? - kérdi rám nézve és csak képzelni tudom, hogy ez azt jelenthette, hogy minden rendben van-e. Vagy, hogy én rendben vagyok-e.

- Határozottan, kurvára nem! - mordulok fel a mérges srácot nézve előttem.

- Linda! Villany! - ordít fel valaki, mire a fény elönti a teret.

- Mi történt? - lép közénk a kissé izzadt Mr. Dalton.

- Ez az idióta a fegyverrel arcon akart ütni! Nem kívántam egy fegyveragytól monoklit szerezni! Ne mondja nekem, hogy félelmetesnek hitt a százötvenöt centimmel! Mi az isten bajod van neked?! - kérdem mérgesen, Ashtonra meredve, felemelve a hangomat.

- Nyugalom - súgja idegesen Zayn a fülembe, mire szinte röhöghetnékem támad.

- Ez igaz, Ashton? - kérdi Mr. Chez, mire a srác feláll és leporolja magát.

- El akarta törni a kezem, én csak védekeztem! - feleli váll rántva, mire megsemmisülve leengedem a vállaimat.

- Bendita! - hördül fel Xavier és úgy hangzik, mintha ki akadt volna.

- Xav! - állítja le egy könnyed mozdulattal Uriel - Zoe, azután... vagyis aközben akarta eltörni a karját, hogy felé csapott - hadarja felém mutatva.

- Csak me... - kezd bele, de kitépem magam Zayn karjaiból és megállok előtte a legfélelmetesebb hidegvérrel, ami valaha elöntött.

- Pár mondatom lenne és össze törnél, hagyj engem békén! - sziszegem neki mérgesen, majd ott hagyom az egész csődületet. A mellényemet útközben dobom rá az akasztójára.

- Akkor mond! - ordít utánam Ashton, már a többiek előtt is.

- Te sem akarod! - mondja nyugodtan Zayn, míg maga mögé tol engem. Egész eddig tökéletes köröket játszottunk, röhögtem és élveztem... de ez a fasz persze, hogy elbasz mindent!

- Eddig úgyis uncsi volt az osztálykirándulás! - mordul fel Bob, míg a szájába töm egy csomó kukoricát.

- Haver, én nem ismerem annyira a csajt, de még a hülye is levágja, hogy nem kéne felidegesíteni! - rázza meg a fejét Nick.

- Mondd! - ordít rám Ashton. Arrébb tolóm Zaynt és oda lépkedem, majd megfogom a barna haját és megtépve lehúzom magamhoz.

- Zoe! - szól rám Zayn, de addigra már halkan kezdem az édes semmiségeimet a fülébe súgni.

- Nem az én hibám, hogy apád csalta anyádat, ezért szét mentek. Hogy a nevelő apád nem bír téged. Leszarom, ha nincs apa képed, mivel az igazi apád meg le se szar téged, de tanuld meg az illem szabályok alapjait. Ne hidd, hogy a folytonos hülyeségeddel elfedhetsz mindent, eléggé szánalmas és gyatra próbálkozás. Mindenki idiótának tart, de nem viccesnek. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy te akarod, rögtön hisztizni kezdesz. És még te hívod magad férfinak? - kérdem, szinte fröcsögő gyűlölettel köpve a szavakat. Érzem, ahogy teste elernyed szorító ujjaim között. Még jó, hogy így reagál... senki nem tudja róla ezt. És nekem sem mondta el. De nem nehéz kitalálni... - Szerinted a cigi menővé tesz? Az, hogy lógsz? El vagy tévedve! Azt hiszed, ettől majd téged választalak? Hogy egy pöcs vagy és a rideget mutatod?! Ezt is eléggé benézted. De hát ez van, nem? Az egész életedet  benézted. Nem tudod, mit csinálj, mert mindenkinek teher vagy. Tudod, a rossz személyiségen lehet változtatni, na de az ocsmány lelken? - adom meg neki a kegyelemdöfést. Az ocsmány lélek... egyszer hallottam, hogy ezt ordítják a telefonjába. Ellök magától, de Zayn meg fog, épphogy. Sápadtan és halálra váltan néz rám Ash. Én pedig rögtön megbánom. - Sajnálom, Ash! - sóhajtok fel megmasszírozva a halántékomat.