Electronic L0V3

82. rész

- Vendég! - szólók be elõre, ahogy kinyitom apumnál az ajtót.

- Ki?! - kiabál ki apám és megkönnyebbülten sóhajtok fel, ahogy a küszöböt is átlépem. Zayn elfintorodik, ahogy rám néz. Nem részeg... ennek én örülök, Zayn meg nem osztja azt a véleményt, hogy ilyenek miatt már örülök. Pedig, de...

- Azt mondtad hívjam át, itt van - közlöm lazán, míg a táskámat bedobom a szobámba, Zaynt pedig egyenesen belököm, ami miatt õ kissé felröhög. Válláról leesik a táskája, apu pedig megjelenik az ajtóban, mellette pedig Kate is...

- Hello - ráncolja össze a szemét apám, ahogy rögtön kezet fog Zaynnal.

- Zain Malik - nyújtja a kezét Katenek, aki megrázza, de nem mond semmit. Remek... lehet, hogy õ be van baszva. Zayn kissé furán hátrapillant rám, mire visszahúzom magam mellé a kezénél fogva.

- Itt aludhatna vasárnapig? - kérdem meg apu felé nézve, ahogy fejem félre döntöm. Szemöldöke még inkább felemelkedik.

- Aludni? - kérdez vissza ránk nézve.

- Ja - vonom meg a vállamat.

- Öh... izé... hát... ja... persze... nagy lány vagy, meg minden... - dadogja zavartan, én pedig értetlenül felvonom a szemöldökömet. Kisétálok mellette a nappaliba, telefonját kezembe veszem és visszasétálok a kis szobámba, csak, hogy Zaynt mégse hagyjam egyedül. Feloldom apa telefonját, mire ismét értetlenül néz rám.

- Te se hitted el, hogy nem tudom - mordulok rá, míg már Colost hívom és a kezébe nyomom. - Adok idõt feldolgozni. Elhiszem, hogy most ez egy nehéz pillanat. Az utolsó kisgyerek felnõ, meg minden szar. Ott van Colos, majd õ elmondja - zárom rájuk az ajtót türelmetlenül, majd odafordulok Zayn felé.

- Ez egész könnyedén ment - szólal meg halkan, mire megrántom a vállam.

- Nemleges választ nem fogadtam volna el - sóhajtok fel, ahogy lehuppanok Li ágyára. Vagyis... csak az alsóra. Régóta nem az övé ez az ágy.

- Szóval, akkor most miért nem csókollak még meg? - kérdi, ahogy a tükörben magunkat nézi, majd látom, hogy felém kapja a tekintetét.

- Mert még mindjárt beront, hogy elmennek horgászni - motyogom unottan, ahogy fejemet a vállára hajtom, õ pedig egy hosszú puszit nyom a hajamba.

- Ez most komoly? - kérdi halkan, én pedig elmosolyodom és bólintok. - Ez úgy mennyi idõ, mert felõlem arra is bejöhetnek, hogy nyögsz - morogja összeszorított fogakkal, ahogy kissé magához húz.

- Alig másfél órája, hogy találkoztunk. És már megcsókoltál, mi az, hogy rendes csók?! - hördülök fel ránézve értetlenül.

- Másfél órája csak puszikat kapsz - neveti el magát, ahogy ismét kapok egy gyors puszit. - És amúgy, itt több hétrõl beszélünk, ne szólj be! - lök meg kissé vállával, ahogy körbenéz a szobában. Tekintete megakad az egyik kihúzva hagyott fiókon, én pedig lábbal csak becsukom, ezzel eltüntetve elõle a bugyikollekciómat. - Hmm - mordul fel tovább nézve a fiókot, már becsukva. - Erõteljes hmm - rázza meg a fejét, ahogy a tarkóján végigsimít fejét rázva.

- Hmm - bólintok párat, ahogy õt nézem. Tekintete lassan jár körbe, én pedig idegesen várom, amíg végez és apám végre közli, amit már elõre tudok, lelépnek. Utálom, hogy Zayn belát a szobámba ennyire... mármint nem utálom. Csak most mindent megtud rólam. A szobád egy olyan rész, ami te magad vagy, jobb esetben. Ahol ott van minden, ami te vagy. Az ajtóm kinyitódik és hallom, hogy apa köhög párat.

- Leléptünk egy kis családi programra - köszörüli meg a torkát újra.

- A lányod vagyok, szarul hangzott - nézek rá unottan és érzem, amint Zayn keze éppen hogy hozzáér az én kezemhez.