Electronic L0V3

86. rész

x--- Zayn Malik ---x

Nézem, ahogy unottan bambul maga elé, ahogy a tanára beszél... és beszél... és beszél. Franciaóra. Dupla. Lassan már én is franciául kezdek gondolkodni...

- Beszélsz franciául? - néz rám a tanár, mire szemöldököm felvonom és csak biccentek neki. - Párokba oldjátok meg a hatos feladatot - adja ki a munkát... és persze most nem beszél franciául. Soha nem voltak ennyire durva francia óráim. Mármint, tudok franciául, mert érdekelt, de a mi óránkon soha nem ment ennyire durván a tanítás. Nem kellett mindig franciául beszélnünk.

- És mi a hatos feladat? - eszmél fel Zoe, ahogy lepillant a könyvére.

- Annyit tudok, mint te - nevetek fel halkan, mikor a többiek már beszélni kezdenek. Hátrapillantok, lelesek egy oldalszámot és már lapozok is.

- Mondtam én, hogy ne jöjjünk suliba - nyög fel elterülve a padon, ahogy én lapozgatok a könyvében.

- Én meg mondtam, hogy Harvard - tolom elé a könyvet, mire elkezdi keresni a hatosat. Nyelek egyet, mikor elolvasom a feladatot. Házak... nem, ettõl nem érezném magam idegesen, ha nem lennék akkora barom, hogy szex közben mindent elmondok, ami az eszembe jut. Például, hogy összeköltöznék vele...

- Melyiket akarod választani? Panel, vagy kertes? - nevet fel õ, én pedig alsó ajkamat beharapva ránézek. Több tényezõ zavar. Az egyik, hogy tudja valószínûleg, mire gondolok most, márpedig arra, hogy gáz, hogy tudja, hogy összeköltöznék vele, ha tehetném. A másik, hogy hogyan néz rám, a harmadik az ajkai, a negyedik, hogy egyszerûen tetszik, ahogy nevet és franciául beszél.

- Mindegy - nyögöm ki végül.

- Realisztikus beszélgetést szeretnél? - pillant le a könyvre, ahol két kép van. Az egyik egy családi ház, a másik egy panel. Realisztikust? Azt akarok? Beszéljem meg vele, milyen házat képzelnék el kettõnknek? - Bírom, ha zavarban vagy - kuncog fel halkan, míg lopva rám pillant.

- Én nem - hördülök fel rögtön, védve magam. Valóban utálok zavarba jönni, fõleg, mivel csak miatta tudok zavarba jönni. Ez kellõen felbasz azért.

- Szóval? Mit akarsz? - kérdi mosolyogva, én pedig csak élesen beszívom a levegõt. Az, hogy mit akarok, az nem órára való téma. És nem is olyan, amit közönséggel kéne vele közölnöm... azt hiszem.

- Hát... a Harvard közelében kétlem, hogy lenne kertes ház - erõltetem meg magam végül, õ pedig nem szól semmit egy darabig. Kimondom, amit akarok, mindig. Fõleg, ha ezzel zavarba hozhatok másokat, leginkább õt. De van olyan téma, ami engem is zavar. Még, ha az a téma éppen másoknak egyszerû... és nem, egy kibaszott panellakásról beszélni kurvára nem egyszerû nekem. Mert más értelmet adok neki...

- Hát én is - neveti el magát, mire elmosolyodom. - De nem akarok ott élni - rázza meg a fejét. - Terveim szerint csak három évet töltök ott... ha nem kevesebbet - neveti el magát.

- Mi? - kérdezek vissza rögtön. Hogy érti, hogy csak három évet?

- Ott is osztályozót teszek, Zayn. Én nem akarok sokat ott lenni - vonja meg a vállát, én pedig elnyílt szemekkel nézek rá. Tizenhat éves... tizenhat... kibaszottul fiatal. A gimit nem viszi végig rendesen, mert elmegy a Harvardra, ahol õ sokall öt évet, ezért csak hármat akar ott tölteni?! Az azt jelenti, hogy az alap képzésében is ugrik már két évet. A Harvardon! - Ha esetleg doktorálni akarok valamibõl, akkor azt levelezõsön megoldom - suttogja halkan, ahogy haját a füle mögé tûri. Tizenhat éves és doktorálásról beszél... kezemmel végigsimítok arcomon és végül tenyereimbe is temet azt... õ tizennyolc vagy tizenkilenc évesen végez az egyetemen, aztán levelezõsön megcsinálja a doktorit és szinte poénnak veszi. Én most tizennyolc vagyok és sehol sem tartok. És õ tényleg velem van még együtt. Zoe egy kibaszott zseni. Hallom, ahogy a csengõ megrekeszti a beszélgetéseket, mi pedig csak ülünk, az emberek szállingóznak kifelé, én pedig nem bírok megmozdulni. - Baj van? - kérdi meg halkan, de nem értem, miért franciául teszi ezt. Bár nem bánom... általában, ha zavarba jön, néha franciául kezd random beszélni.