Electronic L0V3

51. rész

Vissza huppanok a fotelba, Zayn ölébe. Már kezd megszokás lenni, hogyha van fotel, akkor azt mi befoglaljuk, én pedig Zayn ölében kötök ki. Odanyújtom neki a gumimacikat, amit kért, Trisha pedig elköszön Doniy-tól a telefonba. Do nincs itthon az egyetem miatt. Amikor tud haza jár, de neki sem két perc az út. És elég sok vizsgája van most. Hát nem csodálom. Rögtön válogatni kezdi a pirosakat, én meg a zöldeket szedem ki magamnak.

- Emily puszil mindenkit - szólal fel Waliyha, míg a telefonját nyomkodja.

- Mi is õt - bólint rögtön Yaser.

- Emlékszem, hogy mikor Zayn négy éves volt, itt volt nálunk Emily. És terhes volt. Szegénykém elsírta magát, mert nem tudta, hogy fogják kivitelezni, hogy addigra vegyenek egy házat és elrendezzenek mindent - kuncog fel Trisha.

- Anya, ne - kéri felnyögve Zayn.

- És Zayn ide jött, látta, hogy sír és csak annyit mondott, hogy: Ne sírj, lehet, hogy nem a tied! - neveti el magát Trisha, mire én is felnevet. A többiek is, csak Zayn morgolódását hallom.

- Négy éves voltam, honnan kellett volna tudnom?! - kérdi felnyögve, mire ismét elkezdek nevetni. Kezemet szám elé rakom, mintha megakadályozhatnám, hogy így hallja.

- Azért, édes volt - mondja a szemeit törölgetve Trisha.

- Roppant édes - forgatja meg a szemeit unottan, ahogy a tál aljáról elõtúr magának egy pirosat. Mosolyogva pillantok végig a családján. Az apja a lõlapot nézi, amin Zayn egyetlen lövése van, majd visszarakja az asztalra.

- A tied nincs itt? - néz fel rám kérdõn.

- Nincs - rázom meg a fejemet. Azt hiszem, apunál van.

- Nem látnál rajta sok mindent. Csak azt, hogy hiányzik a közepe - legyinti mellettem lazán Zayn.

- Valóban? - döbben le Yaser teljesen.

- Nem, csak túloz. Megy azért még sok a kilences és a nyolcas körbe is - vonom meg a vállamat.

- Az elején - teszi hozzá Zayn.

- De ez zárt irányzékú volt - teszem én is rögtön hozzá. Zayn felsóhajt, én meg villantok rá egy fintort. Kezével átnyúl a vállam felett és befogja a számat, ahogy lehúz egészen a vállára.

- Jól lõ, csak szégyenlõs - mondja az apjának, én meg felmordulok. Nyelvem kidugom és nyalogatni kezdem a tenyerét, de le sem reagálja. Beszélni kezdek, de csak morgásnak hangzik a kezén át és a saját nyálam szinte rám kenõdik. - Csend, végre - sóhajt fel, mire a hasába könyökölök, õ pedig kissé felnyög. Ujjait kissé szétnyitja és már beszélnék is, de csak egy zöld gumimacit dob a számba. Kis híján megfulladok, de aztán rágni kezdem kissé durcásan. Szemöldököm összeráncolom, ahogy felszólal a FREAKS dubsteppem. Zayn rögtön elenged, én meg két másodperces csúszással fel is állok, mikor rájövök, hogy ez az én telefonom. Értetlenül nézek körbe, aztán a konyhába megyek és megtalálom az asztalon a telot. Értetlenül nézem a kijelzõt, amin a Brian név szerepel. Nan pasija... Felveszem és visszaindulok a nappaliba.

- Hali - köszönök bele rögtön kissé értetlenül. Zayn rám néz kérdõn, szerintem levette a hangomból, hogy nem értem, mi van.

- Nancy-nek pánikrohama van, már vagy tíz perce bõg és fulladozik, mi a faszomat csináljak?! - kérdi elhadarva, eléggé kétségbeejtõen, nekem meg kikerekednek a szemeim.

- Mi a fasztól lett pánikrohama?! - kérdezek vissza, ahogy vissza is sietek a konyhába. A szívem rögtön megugrik és érzem, hogy remegni kezdek az idegtõl.