Electronic L0V3

100. rész

- Csak fúrd oda! - nyög fel Lau.

- Próbálom! - kiabál rá Helena franciául.

- Ugye tudjátok, hogy már nem kell tartani? - kérdem õket értetlenül, míg kihamuzok az ablakon.

- Kuss! - ordít rám Lau, míg csak azért is megtartja az egész könyves szekrényt.

- Idióta - motyogja Larry, majd elnyomja kint az épület falán a cigit és a hamutálamba dobja.

- Ne beszéljetek folyton franciául, lassan elfelejtem az anyanyelvem - nyögök fel.

- Jogos - szólal meg Lau. - El-nek is meg kell tanulnia végre normálisan egy másik nyelvet - nevet fel.

- Kikérem magamnak - hördül fel kezében a fúróval. A francia akcentusa maradt, de a szókincse bõvült.

- Miattatok nem tudok tanulni a ZH-ra, ami két nap múlva lesz - nézem õket fáradtan, míg Helena ágyán terülök el, lévén, hogy õ az enyémrõl próbálja mindenképpen elérni a könyvespolc tetejét, amibe ismét bele akar varázsolni egy csavart. A telefonom ismét felcsörren, én pedig ismét felveszem.

- Adja már fel! - nyög fel Lau.

- Na mi? - kérdem Zaynt, de a figyelmem inkább az köti le, hogy Helena szinte már a könyvespolcra is felmászott, csak, hogy még egy részt felfúrjon. A szobát konkrétan ketté választotta. Az ágyaink végén, középre nyúló polcokat alkotott. Az övébe már a könyveket is bepakoltuk. Épp annyi hely van a kettõ között, hogy átférünk ketten, egyszerre is akár de el vagyunk vágva a szoba másik felétõl. A plafontól van még szabad fél méternyi rész. De csak darabokban tudta megcsinálni, lévén, máshogy nem fért volna be és máshogy felhozni sem tudtuk volna. Éppen ezért igyekszik összecsavarozni. - Bocs, nem figyeltem... mi? - eszmélek fel, mikor hallom, hogy beszél.

- Találkozunk valamikor? - kérdi halkan.

- Bébiszitterkedjek a nõd gyerekeire? - nevetek fel.

- Tudod, hogy...

- Hogy? - kérdezek vissza élesen. - Tizennyolc éves vagy. Gondolj bele, ha az ellentéte következett volna be, egy tízévessel jössz össze. Az már liliomtiprás. Bár, Rebecca részérõl te is majdnem az vagy - nevetek fel a saját poénomon. Larry villant rám egy olyan pillantást, amit már sokszor megkaptam tõle. Amolyan "mi a faszért nem küldöd el a picsába azt az istenverte faszt végre?!". Én pedig általában valami olyasmi pillantással válaszolok, hogy "Tudod, hogy miért nem, ne szólj bele".

- Ez jó volt - suttogja Helena, ahogy felém röhög. Zayn dobta az édes Genevát, hogy felszedje a kibaszott nyolc évvel idõsebb szintén X-factoros nõt. Elmondta, ezzel nem tudok vitatkozni. Közölte, hogy lefeküdt vele... legalább õszinte már, nem? Nem válaszol semmit, felhív, de soha nem mond semmit. Nem dobja ki Rebeccát. Mit vár tõlem?! - Nem találkozunk Zayn - közlöm vele egyszerûen.

- Figyelj...

- Azért nem, mert nem akarok. Még csak a nyolcadik hét vége van és már két csajt megkurtál onnan. Kibaszott híres lettél és duplán megcsaltál már - közlöm vele a száraz tényeket. - Az elsõt el is titkoltad. A másodikat elmondtad és azóta sem csináltál semmit. Nem dobtad ki sem õt, sem engem - tudja, hova fogok kilyukadni. Helena leereszti a fúrót, nagy szemekkel néz rám. Mindenki meglepõdve néz rám... túl sok éjjelt sírtam át emiatt. Helena pedig túl sokszor kapcsolta fel mérgesen a villanyt és ült át az én ágyamra. Túl sokszor akart hülye poénokkal és csokival feldobni...

- Élet... - nyög fel. - Találkozunk, megbeszéljük és...

- Minek pazaroljunk egy szakításra annyi pénzt? - hadarok, hogy hangom továbbra is határozottan csengjen.