Electronic L0V3

42. rész

Látom, amint Zoe bemegy a fürdõbe, én pedig rögtön hívom Do-t.

- Mi a gáz? - kérdi felvéve rögtön.

- Dannynél nincsenek lapok - hadarom el, mire édes barátom lehajtja a fejét és megvakargatja a nyakát.

- Oké, küldöm a linket. Gépen is kitöltheti. Intézd el, hogy vegye a gépet és õt is, miközben csinálja - csattan fel idegesen és hallom, amint gépelni kezd. - Bár a lapos megoldás ugye mérföldekkel könnyebb lett volna de persze mindegy... - dünnyögi mérgesen.

- Vegye a gépet...?! - kérdem értetlenül.

- Hát a képernyõt, hogy nem googlizik ki semmit - förmed rám. - Danny pedig leszophatja magát. Egyetlen egy dolgot bízok rá! Csak egyet! - tör most már ki belõle a harag is. - Ha vissza jön, megverem. Kerülje a Malik házat egy darabig! Vagy tudod mit?! Jöjjön csak, agyon verem. Elásom a hátsó kertbe. Nem hiszem el, csak pár lap! Hát olyan nagy kérés, hogy felelõsségteljes barátaid legyenek?! - kérdi hadarva, néhol felemelve hangját, mire elröhögöm magam.

- Zoe az - zárom le a vitáját és már ki is nyomom. Ölembe húzom Zoe laptopját. Belépek a saját facembe és már meg is nyitom a linket, amit Doniya küldött át. - Höh - nyögök fel, ahogy meglátom már az elsõ kérdést is. Aztán beugrik egy ablak, ami közli velem, hogy sok sikert, és, hogy a kamera és a laptop képernyõje rögzíteni fog mindent, amint rányomok az OK gombra. Segítséget nem használhatok. Szám szélét rágva nézek a srácokra, aztán a fejemet megrázom.

- Milyen kérdések vannak? - kérdi Danny halkan és izgatottan.

- Csak az elsõt látom... de fogalmam sincs, mi a faszom az a Cotard szindróma! - tárom szét a karomat csodálkozva. Nem mondom, hogy értek ezekhez, de Zoe azért elég sokat dumál ilyenekrõl. De most félek, ilyenrõl még nem beszélt. Mi van, ha nem fog menni neki?

- Milyen választási lehetõségek vannak?! - kérdi Uriel felvonva a szemöldökét.

- Nincs. Kifejtõs. Ez nem tipp-mix! - hördülök fel tovább nézve a laptopot.

- Oké, hogy vegyük rá? - kérdi Alan felvonva a szemöldökét.

- Húzzuk fel - suttogja Xav, mire biccentek. Lazán elhelyezkedem a földön és úgy teszek, mintha gépeznék, mikor Zoe kijön végre a fürdõbõl.

- Arra gondoltam, ma bulizhatnánk - néz ránk kérdõn, várva, hogy beleegyezzünk.

- Támogatom! - vágja rá rögtön a fél banda, mire elmosolyodom.

- Te Zoe - mélázik el Xav. Számomra átlátszó, de tudom, hogy csak nekem az. Senki másnak nem az. Tovább bámulom a képernyõt, mintha nem is érdekelne. Holott a szívem kiugrik a helyérõl.

- Hm? - kérdi oda pillantva, ahogy megáll felém jövet.

- Te melyik egyetemre akarsz menni? Csak, mert szerintem én Floridába megyek, és ott is van pszichológia szak. Tudod, oda jössz hozzám és akkor hagyom, hogy azt csináld, mint ebbe a városba. Engem bevédesz, semmi dolgom. Mások írnák a házimat, egészen tetszene. Már látom is a szemem elõtt - röhög rá Zoera.

- Ezen nem gondolkoztam, és te hülye vagy - legyinti le röhögve.

- Már ha felveszik egyetemre - szól közbe Alan.

- Mi az, hogy ha? - kérdi Zoe szemöldök ráncolva.

- Hé, én nem vágom a pszichológiát, de mások igen. Talán nincs nálad jobb? - kérdi Danny szemtelenül elmosolyodva. Na már most villantok rá egy csúnya pillantást. Felhúzni akarjuk, nem megbántani. Ha Zoenak egy kicsit is rossz kedve lesz, agyon verem õket.