Electronic L0V3

27. rész

- Lerí, hogy a tied vagyok, nem kell jobban erõlködnöd miatta - nevetek Zaynra, ahogy megpróbálom ellökni magamtól. Lévén teljesen átkarol. Mármint, már ki sem látok!

- Mi az, hogy lerí? Miért látszana rajtad? - horkan fel sértetten, mire elfintorodom.

- Vagy három számmal nagyobb az ing - csippentem ujjaim közé a szóban forgó anyagot. - A nyakam tele van szívás nyomokkal - dobom hátra a hajamat, hogy nyakamat is megszemlélje. Arcára kaján mosoly kerül, míg megszemléli az adott területet. - És mert fogod a kezem, vagy átölelsz - adom meg az utolsó magyarázatomat is.

- Még mindig nem látszik eléggé, hogy az én csajom vagy - rázza meg a fejét és kezét lazán átdobja vállamon, és most normálisan magához húz.

- Ja, mert nem vagyok a csajod - röhögök fel, míg elhúzódom tõle, lévén, hogy egy kisgyerek kettõnk között akar átszaladni. Felnevet rám a kis srác, én pedig rá mosolygom, majd vissza lépek Zaynhoz.

- Látod, a kiscsávó sem érti, hogy nem mosolyoghat csak úgy rád - forgatja meg a szemeit, mire nevetve hasba vágom, de meg se kottyan neki. Egyszerûen elmosolyodik és tovább sétálunk át a parkon. Bradford nagyon is nyüzsgõ kisváros, egyszerûen talán én voltam rossz helyen. Tele van anyákkal, kisgyerekekkel, és velünk egykorúakkal. Bár öregekkel is, az tuti. Zayn telója csörögni kezd, mire értetlenül emeli füléhez. - Igen - nevet fel. - Nehezen - fintorodik el rögtön. - Nem, Danny, nincs kedvem osztozkodni - mordul fel letekintve rám. - Jó, kussolj! - mordul fel, majd mellkasához szorítja a telefont. - Van kedved az idióta haverjaimhoz? - kérdi fintorogva, mire megvonom a vállamat.

- Én bírom õket - mosolygom rá, mire õ is elmosolyodik.

- Park - szól a telefonba, majd kinyomja.

- Nem kellet volna nekik szólni, hogy a parkon belül hol? - kérdem kacagva.

- Ennyit õk is szenvedhetnek - rántja meg a vállát nemtörõdõ stílusban .- Viszont van fél óránk még kettesben - lép be gyorsan elém és állít meg a derekamnál fogva.

- És mit szeretnél csinálni? - kérdem feltekintve rá értetlenül.

- Rossz kérdés. Mit tudunk csinálni? - javít ki egy perverz mosollyal, mire drámain felsóhajtok és megcsóválom a fejemet. - Gyere, átmegyünk a tavon! - fogja meg rögtön a kezemet és húzni kezd maga után.

- Nem tudok járni a vízen, mint Jézus! - szólók elõre neki, mire felröhög.

- Ha tudományos szempontból nézzük, akkor uborkán tudsz járni. Az uborka úgy nyolcvan százalékban víz. Tehát nyolcvan százalékban te Jézus vagy! - feleli egyszerûen, mire értetlenül felröhögök.

- Zayn, tudományos szempontból ez nem lesz helytálló, mikor rálépek a vízre - nevetek rá, mikor maga mellé húz. - Le fogok esni! - nyögök fel, ahogy végig nézek a középen futó két apró kõ csíkon. Valószínûleg vízszabályozásra vannak fenntartva. Azt hiszem, nagyobb kõtömbök, egymás mellé rakva. Ezeknek a teteje pedig éppen, hogy kilóg a vízbõl, szinte nyaldossa õket, de nincs közöttük hézag, sûrûn vannak rakva. Így alkotnak körülbelül a tó másik partjáig egy alig tíz centis... padkát? Ahhoz tudom hasonlítani leginkább. A két ilyen kis vonal között jó öt méter húzódik. Rengeteg gyerek nézi mellettünk, azt latolgatva, ki a legbátrabb, hogy átmenjen rajta. Hát az tuti, hogy nem én!

- Dehogy fogsz! - nevet rám - Menjek elõl elsõnek? Sokszor átmentünk már rajta a haverokkal - kuncog a fülembe, ahogy hátulról átölel.

- Megöllek, ha beleesek! - nyögök fel, amint a tó széléhez kezd húzni.