Electronic L0V3

97. rész

x--- Zoe Fable ---x

Viva La Vida. Õ énekli. Velük. Tapsolnak. Más a szerkója, élvezi. Csillog a szeme. Én pedig bekönnyezzek, ahogy õt figyelem. És mikor csak õ énekel, nem bírom ki és felállok. Larry és Lau röhög rajtam. Nem értik. Nem zavar. Legszívesebben sikítanék. Túl laza, meghalok. Jól hangoznak együtt. Elõször hallom õket így. Az a fülbevaló a fülében... tuti mû. Nincs is kilyukasztva a füle! Túl komolyan veszik az egészet, szinte röhögök, ahogy tartanák magukat ahhoz a minimális koreográfiához, amit beléjük erõszakoltak.

- Gázul érzem magam helyettük - szólal fel sóhajtva Lau míg a laptopján nyomkod.

- Kussolj - intem le rá se nézve, csak kezemmel legyezve felé. Míg megbabonázva nézem õket. És mikor vége, egyszerûen visszarogyok az ágyamra. - Sikítanék, de hülyének néznétek - bámulom tovább õket, ahogy õ mosoly. Ahogy Zayn úgy karolja át Louist mintha Danny lenne. Lazán... haverok. Õ nem görcsöl úgy, mint a többiek.

- Õk voltak az utolsók - sóhajt fel végre Larry nevetve.

- Kell még pár perc várjatok! - pisszegem le õket. De csak nevetnek. Én meg próbálom felfogni, hogy szerepelt élõ adásban, a tévében. Sikert arattak. El se hiszem, hogy tényleg ennyire valósan megtörtént. Néztem õt a tévében, ahogy énekel. Zayn. Zayn híres. Zaynnek tényleg sikerült, úgy igazán. Elkezdõdött neki, amirõl eddig pofáztam. Nekem is. És én ezt most realizálom. Én ide költöztem, õ meg Londonba. London... Harvard... Fejemet a combjaimra hajtom és megrázom. A tévében néztem azt a srácot, akivel eddig gépen röhögtem. Egyszerûen hitetlenkedve nézem a végén az "eredményhirdetést". Én nem tudom megakadályozni, hogy szinte toporzékolok egy sort mikor kimondják, hogy One Direction. Tovább jutottak a következõre! Eldõlök háttal az ágyamon és kezeim mögé temetem az arcom majd beleröhögõk.

- Ez már nagyon komoly fan görcs ember - nevet Lau, majd ezen Larry is, de nem érdekel. Csak nevetek. Hallom a következõ mûsor foszlányait, de még mindig csak nevetek, örömömben. Tovább jutott!

- Szóval, nem akarsz valamit mondani mi ez? - kérdi Larry a laptopját visszavéve az ölébe. Mindketten ide jönnek a szobámba, hogy laptopozzanak a sajátjaikon... Jó, Lauén néztem, de akkor is!

- Nem - nézek rá szétterülve, míg õ egy másik ágyon ül. Lau inkább a földön foglalt helyet.

- Nem az a típus vagy, aki nyáladzik így valamiért - pillant fel rám Lau. Felváltva beszélnek, egymás kérdéseit mondják ki, egymás mondatait fejezik be. De kibaszott jó lenne egy iker... tuti móka meg minden.

- Honnan veszitek?! - nevetem el magam, míg fejemet lelógatom. Látom amint a hajam a padlón szétterül, amint Larry nevetve megrázza a fejét, ahogy engem néz majd vissza a laptopjára.

- Értelmes vagy - közli lazán Larry de nem, még mindig nem néz rám.

- Köszi, attól még bejöhet a banda - morgom neki a szememet megforgatva. De fejjel lefelé kissé fura.

- A banda vagy a banda egyik tagja? - köhög zavartan Lau.

- Jézusom Lau! - mordulok rá fintorogva.

- Nem azért, de a szõke herceged, aki fekete... én tényleg értelmesnek tartalak. Minek vagy vele így? - kérdi engem nézve.

- Várjuk... honnan tudod, hogy fekete? És mi az, hogy így? - fordulok meg rögtön és már mellé is lépek. Megszédülök, lerogyok mellé. Ijedten kapna értem, de csak puffanok.

- Baszki, jól vagy?! - áll fel rögtön, a laptopja leesik az ölébõl, nem érdekli. Ez jól esik, fontosabb vagyok neki, mint az, hogy élete egyik értelme összetörhet. Apró jel, de fontos. És miért erre koncentrálok, mikor a cikket bámulom, ahogy megcsókol valakit? Egy lányt, aki nem én vagyok. Az adás után. Mi a fasz? Hallom a szívem dobogását.