Electronic L0V3

37. rész

- Baszd meg, Nick! - ordít fel valaki, mire szemeimet fáradtan nyitom ki. Az elsõ, ami feltûnik, az a fura érzés... meztelenül fekszem az ágyban, félig kitakarózva. Arcom elvörösödik, ahogy beugrik a tegnap éjszaka.

- Azt a kurva - súgom magam elé kissé ledöbbenve, ahogy beugrik minden. Zayn meg én. Én és Zayn. Mi. Lefeküdtünk. Arcomra bugyuta mosoly kerül, ahogy tenyereimbe temetem azt. Legszívesebben sikítanék. Uram atyám! El se hiszem, hogy megtettem. Hogy megtettük. Jesszus! Annyira szeretem. Észbe kapva azért magamhoz szorítom a lepedõt, majd körbenézek. Jó pár ruhadarab szanaszét hever és a képek, amiket hozzájuk tudok kötni... érzem, hogy ismét elpirulok. Kimászok az ágyból és villám gyorsasággal kapom magamra Zayn egyik felsõjét, ami szintén a földön hever. Bár nem tudom, hogyan, mármint... én ezt kint vettem le róla. Bár Zayn amúgy sincs itt bent.

- Ha felkelted, akkor dupla okod lesz a rosszullétre! - hördül fel Zayn hangja, így már tudom, hogy õ legalább hol van. Értetlenül lépek ki közéjük, mire mindenki rám néz. Az elsõ, amit meglátok, az Zayn és ahogy végignéz rajtam. Aztán, hogy elmosolyodik és megvakarja a nyakát. Ohh. Tehát zavarban van.

- Nos, Zoe. Több dologról kéne beszélnünk - lép oda mellém a kissé nyúzott Danny.

- Ne kímélj - nyögök fel elõre felkészülve.

- Elõször. Zaynnal miért feküdtél le?! Fiatal vagy! - hördül rám, mire lazán a hasába könyökölök.

- Valószínûleg regélne többet is, de a másodiknak azt szánom, hogy irtó csinos vagy - lépked oda hozzám Zayn és a számra egy gyors puszit nyom, majd eltávolodik.

- Én meg, mivel mindegyik gondolat menete elkalandozott, folytatom; harmadjára, Nick összehányta magát - mosolyog rám Xavier, mire lesápadok.

- Nagyon ajánlom, hogy a fürdõben vitte véghez ezt a remek tettet! - mordulok fel, rögtön belépve oda. És már meg is látom a kád felé görnyedõ srácot. - Mennyit ittál? - kérdem fintorogva, ahogy belenézek a kádba.

- Ez undorító - rohan ki a fürdõbõl Uriel, mire a hajamba túrok. Nem pont így képzeltem el a szüzességem elvesztése utáni perceket, ahogy történtek, de azért még a romantikusnak szánt reggelembe is belehánynak!

- Oké, megoldom - nyugtatom le a társaságot. - Nick, maradj és hányj még egy kicsit! - veregetem meg a hátát, aztán felkelek mellõle és átfurakodom magam a srácok között. A konyhába megyek és megszerzem magamnak a felmosó vödröt. A nappaliban a kanapé mellé rakom. A plédeket arrébb dobom. Beviszek még egy pohár colát meg egy fájdalomcsillapítót. Zayn egy féloldalas mosollyal szemlél, de most igyekszem õt kizárni. Ha nem teszem, akkor Nick ottmarad egy hétig a kád fölé hajolva. Fogok egy törülközõt és az egészet hideg vízzel átitatom. Egyik végével áttörlöm Nick kissé sápadt arcát, aztán a tarkójára teszem és felhúzom. - Fektessétek le a kanapéra. Értelemszerûen a vödör a fejénél legyen, mindjárt megyek oda - kérem meg a srácokat. Xav és Danny máris közrefogják és beviszik a félig agonizáló srácot. Zayn szinte rögtön kimegy velük. Kissé furcsállom, de nem szólok semmit.

- És ez csak az elsõ nap - sóhajt fel Alan, fejét csóválva.

- Az - bólintok egyetértõen, ahogy megnyitom a zuhanyt és a hányást elkezdem kimosni.

- Oké, nekem ehhez nincs gyomrom! - ront ki a fürdõbõl Alan, és a maradék srác is otthagy. Fejemet rázva mosom tovább. Áldja az ég, hogy csak ivott és nem evett. Már csak a szag marad utána. Egy kis tusfürdõt belenyomok és máris olyan, mintha semmi sem történt volna. Kimegyek a nappaliba, ahol mindenki tisztes távolból nézi a haldoklót. A poharat a kezembe fogom, a másikkal felültetem, majd a kezébe nyomom.