Electronic L0V3

14. rész

Kábultan járom az iskola folyosóit, senki nincs kint. Természetes rajtam kívül. Nem alszok valami jól mostanában, íme itt is a hatása. Elkéstem. Lépteimet már nem is szaporázom, oly mindegy. A harmadik óra végére érek csak be. És nem is nagyon érdekel. Amúgy sincs kedvem itt bent lenni. Mély levegőt veszek a bizonyos terem előtt, kezemet emelem a kopogáshoz de elfintorodva le is engedem magam mellé. Ha már beírt, akkor úgyis egy egész óra igazolatlanom lesz. Ha nem írt be, akkor csak csinálok magamnak úgy harminc perc igazolatlant. Lassan lépek hátrább egyet és kezdek vissza felé sétálni. A kijárat felé. A következő óránk, emlékeim szerint a koliban lesznek. Lépteim hiába halkak, így is visszhangoznak. A nap élesen süt be az ablakokon és most érzem először azt hogy semmi kedvem a közelgő nyárhoz ha már a tavasz így is pofán röhög a nyíló virágokkal és a mérhetetlen boldogságával. Erősen lököm ki a nagy vas ajtót és lépkedem le a lépcsőn.

- Zoe? – kérdi értetlenül Ashton mire hátra kapom a fejemet. Jézus ez a srác osztálytársam. Veron akart vele össze jönni ezért mindenképp haverkodni kezdtem vele, természetesen muszájból. Veron azóta csak a haverja akar lenni, ő meg rám hajtott. Én pedig?! Igyekszem lekoptatni. Bár talán hagyni kéne neki, akkor talán Zaynnal nem égnék be. Várjunk csak én Zaynt elfelejtem. Uram atyám - Azt hittem most se jössz be – nevet fel mellém lépdelve.

- Miért ne jönnék be? – kérdem értetlenül míg lassan kezdünk átsétálni a másik épülethez.

- Mert sokat lógsz – nevet rám mire megforgatom a szememet. Talán vannak napok mikor inkább otthon maradok többnyire fáradt vagyok az éjszakai kamozások miatt, vagy éppen Zayn beszélgetni akar velem. Vagy csak semmi kedvem bejönni.

- Csak elaludtam – rántom meg a vállamat egyszerűen.

- Kérsz? – kérdi ajkai közé csippentve egy szál cigit míg a dobozt felém nyújtja. A világ egy pillanatra lelassul majd tovább is mozdul. Kérek? Akarok? El akarom felejteni Zaynt, akkor minek tennék a kedvére? Minek kezdenék el cigizni azért hogy neki bejöjjek – Lógsz, Hagleyben laksz, rosszlány vagy de nem kérsz a cigimből? Nyugi nincs benne fű – nevet fel hitetlenkedve mire értetlenül ránézek.

- Miből gondolod hogy rosszlány vagyok? – kérdem megtorpanva míg értetlenül bámulok rá.

- Nem tudom – rántja meg a vállát míg a dobozt újra felém nyújtja. Gyerünk, csak el kell vennem egyet és elszívni. Régen elítéltem a cigit most pedig lassan indul meg a kezem a doboz felé. Ha találkozom Zaynnal akkor úgyis el kell szívnom majd egy cigit. És jobb most túlesni rajta, nem de? Ha találkozom vele érdekes. Vajon fogok-e? Be fogok jönni neki akkor ha cigizek? Értelmetlen kérdések melyeket a régi énem röhögve lökött volna arrébb. Erre itt vagyok én, úgy érzem hogy csúszok lefele csak azért hogy bejöjjek neki. De nem zavar, akarom ezt. Talán jobb ez. Azt mondják a cigi ellazít. Vajon tényleg? Legalább most megtudom. Csak nem azért szívja mindenki hogy menő legyen oh én pont erre kényszerülök – Kifogyóban van az öngyújtóm, tessék – mondja míg a kezembe nyomja az övét – Bocs de örülök ha megtudom ezt gyújtani – nevet fel míg az ajkai közé szorít egy újabbat. Két nővéremmel való eltöltött idő után úgy fogom a mutató és középső ujjam közé mintha lenne benne rutinom. Hát akkor hajrá, veszítsünk el egy újabb darabot saját magunkból egy srác kedve miatt. Remegő ajkaim közé emelem a szűrőt majd mély levegőt szippantok. A füst végig szalad a torkomon, lelki szemeim látják ahogy elárassza és megtölti a tüdömet. Szemem könnybe lábad de a köhögést vissza tartom – Uhm, bocsi. Eléggé erős. Ne haragudj – mondja fintorogva.

- Semmi baj – mondom kissé rekedtesen míg vissza nyújtom neki amíg halvány füst szál ki ajkaimon. Mosolyogva fogadja el. Észrevételeim alapján nem sikerült neki meggyújtania a másikat. Én pedig nem bánom ha ezt szívja, helyettem. Könny fátylam lassan szűnik meg, pont akkor mikor újra felém nyújtja. Átveszem tőle a még több mint fél szálat majd újra ajkaimhoz emelem. Önpusztító cselekedet. Nem érzem a lazulást amiről mindenki hadovál. A maró és kaparó érzést érzem ahogy újra mélyet szippantok belőle. Átnyújtom neki ő pedig kicsippenti ujjaim közül. Mosolyogva nézem ahogy ajkaim közül kiszökik a füst. Mintha a lelkem lenne, már ami eddig megmaradt belőle. Miért csinálom ezt? Én magam sem tudom. Nem akarom azt mondani hogy szerelmes vagyok. Soha nem akartam ezzel dobálózni. És még mindig úgy érzem hogy csak szeretem. Kissé felnevetek gondolataim miatt. Csak szeretem. Ez is elég rossz. Több mint három órára lakik tőlem. Semmi nem lesz köztünk soha. Talán nem is fogunk találkozni én mégis itt szívom a cigit Ashtonnal. Mert biztosra akarok menni, mi van ha mégis fogunk találkozni?