Electronic L0V3

34. rész

x--- Zain Malik ---x

Számat rágcsálva, a sötét szobában, Dannyvel ülök az ágyamon és a laptopomat az ölembe véve szánalmas módon követem végig Zoe éjszakáját. A videók, töménytelen mennyiségben... róla. Cigi a számban, folyton. Enélkül ezt nem bírom ki. Mint az elmúlt pár órában végig. Zoe részeg, Zoe iszik, Zoe ivós játékban vesz részt. Valami srác ráröhög, Zoe biccent. Egymással szemben ülnek. Az asztalon elõttük tíz pohár. Valaki üvölt, hogy rajt, Zoe pedig könnyedén emeli a piákat a szájához. A srác elõbb végez, de Zoe így is röhögve feláll... vagy legalábbis megáll a falnak dõlve. Ash ad neki egy cigit, a nyelvét kinyújtja a kamerába, majd megfordul és elsétál egy hatalmas tó felé.

- Hova mész, törpe? - kiállt utána egy sráchang, mire hátra mutat egy nõies kabbét. A cigit oldalra hamuzza, a magassarkúját a kezében fogja és a videónak vége.

- Hívd fel inkább - sóhajt fel Danny.

- Nem fogja felvenni - rázom meg a fejemet, míg áttérek YouTube-ra.

- Megpróbálhatnád. Legalább lelkiismeret furdalásod nem lesz - mordul fel, ahogy a cigit kitépi a számból és a hamutálba dobja. Feláll és kinyitja az ablakomat. A füst konkrétan elkezd kifelé gomolyogni, mire rám fintorog és hozzám dobja a telefonját. A laptopon bekapcsolom a zenéket a lejátszási listámon, azon belül is azt, amit õ adott nekem számot. - Szánalmas vagy - röhög rám Danny. - De komolyan, ezen még Zoe is röhögne - mordul rám, míg leveti magát az ülésembe. A telefonomat konkrétan hozzám vágja, míg én a cigimet szerzem vissza, amit csak félig szívtam végig. Nevét rögtön megtalálom a névjegyek között, fõleg azért, mert elsõ. Ez a kicseszett szám is... legszívesebben szarrá vernék valamit, mikor meghallom. Annyira sajnálom õt... azért, amilyen én vagyok. Nekem nem megy vele egy kapcsolat. Õ okos, szép és egyszerûen jobbat kéne találnia. Én csak tönkre fogom baszni. És a videók alapján már eléggé erõteljesen el is kezdtem. Holott rohadtul nem akarom bántani! Akárkit, csak õt ne... nem is kéne vele már beszélnem. Ha kibírtam volna akkor, azt a majdnem egy hónapot, talán berágott volna rám annyira, hogy már ne írjon vissza, talán túltettem volna magam az egészen. Nem tehetem meg vele azt, hogy megismerjen ennél jobban is. Bár kit akarok áltatni?! Ismer õ engem. Jobban, mint hiszem. És sokkal több dolgot tud rólam, mint én akarnám, hogy tudjon. De még csak fel sem hozza nekem, arra vár, hogy mondjam el, ha akarom. Zavar, hogy elbasztam az egészet, ami eddig meg volt, de... baszki, örülnöm kéne neki! Az én életemet a rengeteg csaj teszi ki. Nem pedig egy kapcsolat. Ki hinné, hogy érett vagyok egy kapcsolatra? Senki. Egyedül Zoe, de valójában még õ sem. A zene... kicseszettül igazat mond. Nem adhatott volna jobbat. Mutatott utakat, amiket nem ismertem. Be engedtem... inkább átmászta a kikúrt falamat, de mintha kötelet dobtam volna neki. Emiatt a szám miatt is gondolom, hogy jobban ismer, mint talán akarnám. Tudja, hogy valami gázos még velem és nem akarok kapcsolatot... de Amelia... tudom, hogy Zoe nem õ. De az a kurva rohadtul kibaszott velem. És könyörgöm, mi van, ha egyszer Zoe is rám unna? Zoet mindenki akarja. Zoe tökéletes! Hogy lehetne pont az enyém örökké? És az lenne az utolsó, amit elviselnék, hogy Zoe kidob. Ez van, nyálas és szar, vagy sem. Zoe-ba beledöglenék. Ezért igen, inkább én lököm el õt. Hogy õ hozzám tartozik-e? Minden porcikám azt mondja: igen. Az agyam meg ordít, hogy fussak minél messzebb és vissza se nézzek! Nem tehetem meg Zoeval ezt az egészet. Egyszerûen nem. Több volt, mint türelmes, és tudom, hogy elveszti a hitét bennem, de... nincs de. El kell, hogy veszítse. Vagy elveszti és normális élete lesz, vagy tényleg kiköt mellettem és tönkreteszem. Mint általában mindent. - Hívd már! - ordít rám Danny mérgesen, mire reflexszerûen az utasításra megnyomom a telefonomat és hívni kezdem.

- Mit mondjak neki?! - kérdem értetlenül, ledermedve.

- Mindent, amit akarsz. Zayn, ne lökd el! Abba belepusztul - rázza meg a fejét Danny és egyszerûen ott hagy a szobámban. A laptop automatikusan vált a következõ zenére, mire a gyomrom összeugrik. Csessze meg minden zeném, hogy Zoera emlékeztetnek!