Electronic L0V3

53. rész

x--- Zain Malik ---x

Fáradtan nyitom ki szemeimet, mikor rájövök, hogy esélytelen, hogy vissza tudjak aludni. Hátamra fordulok és megdörzsölöm az arcomat, hátha kissé éberebb leszek. Kezem megakad, amikor rájövök, hogy itthon vagyok. Nem Zoenal. De... Zoe nincs mellettem. Szemeimet kinyitom és nyögve felülök, ahogy eszembe jut a tegnapi nap. Jobb volt, amíg nem emlékeztem rá... Lábaimat a langyos padlóra rakom és még csak ülök pár percet. Aztán bátorságot gyûjtõk és odanézek a sarokba... felsóhajtok a megkönnyebbüléstõl, hogy Zoe cucca még ott van. Akkor nem lépett le. Pedig a tegnapi után... szembe találom magam a tükrömmel, na meg a nyúzott képemmel. Sokat nem aludtam, nem így akartam a tegnapi napot. Sõt, egyáltalán nem akartam semmi veszekedést. Kezeim ökölbe szorulnak, ahogy végig pörgetem az eseményeket és az emlékképeim szinte kivetülnek elém, ahogy sírni látom. Vagy, ahogy zokogva közli velem, hogy nem bírja. Fejemet lehajtom és megdörzsölöm a tarkómat. Érzem a csomót a torkomban és hiába nyelek, vagy köhögök párat, nem múlik el. Tudtam, annyira tudtam, hogy tönkre fogom tenni. Nincs bajom azzal, ha cigizik, de mikor miattam szív el láncban vagy tízet, akkor azt kívánom, bárcsak undorodna tõle. Nem tudom, milyen kifogást mondjak neki, hogy nem jövök vele össze, mert nem hinné el, hogy tönkreteszem. Pedig itt a bizonyíték, hogy tönkre tettem. Most, ha összejövök vele... nem. Esélytelen. Kizárt dolog. Harapdálni kezdem belülrõl a számat és újra körbenézek a szobámban. Elsõ nap itthon, legszarabb nap Zoeval. Elsõ vita Zoeval. Éljen... De legalább jóban van a családdal. Ha nem lenne, azt hiszem tegnap haza ment volna. Majd megköszönöm Walinak. Amint képes rám nézni, vagy hozzám szólni anélkül, hogy le faszfejezzen. Kicsit kiosztott... oké, eléggé nagyon. Jó, de honnan kellett volna tudnom, hogy Wali akart kimenni sétálni éjjel?! Zoe az, aki szeret sétálni éjjel... jó, oké. Jogos, égett a pofám, miután Wali elmesélt sok mindent. Például, hogy Zoe védte be õt. Talán kicsit hirtelen reagáltam, mikor megtudtam, hogy kint vannak péntek este. Ez Bradford szar része, részegek mindenhol és nem azok a fajták, akik a politikáról cseverésznek. Át kéne Zoetól vennem azt a szokást, hogy belegondolok az õ helyzetébe, mielõtt cselekszem. És miután kint szét zokogta a fejét és még azt is hagyta, hogy megcsókoljam, itt bent még mosolygott. Azért aranyos hogy nem akarja, hogy vitatkozzanak velem miatta. Mert egyértelmû, hogy a családom az õ pártját fogná. És én ezért még csak dühös sem vagyok... persze, mikor a szobámba felértünk az a mosoly eléggé eltûnt. Sõt, inkább át sem öleltem õt este, nem tudom, hányadán állunk. És nem akarom, hogy azt higgye, hogy nem vagyok rá tekintettél. Bár nem vagyok rá... felsóhajtok és magamra kapok egy melegítõgatyát. Ki kell engesztelnem valahogy. És ki kell találnom valami indokot arra, miért nem jövök össze vele. Lehet csak haza kéne küldenem, egy életre megutálna és többet nem keresne. Szerintem õ egy fél év alatt összeszedné magát. Fáradtan baktatok le a lépcsõn, de ott is maradok, mikor meghallom a zenét, anyám nevetését és azt, ahogy Zoe énekel, a húgaim meg röhögnek. Nem ismerem, ezt soha nem küldte át. Lejjebb lépdelek halkan, megérintem anyu vállát, mire kissé megugrik, majd hatalmas mosollyal köszönt. Felvont szemöldökkel a táncoló Zoe felé nézek, aki ahogy látom, csak azért táncol, hogy a húgaim táncoljanak. Éppen Safaát pörgeti meg, míg énekli neki a számot. Zoe nekem háttal van és tekintetem minden akaraterõm ellenére is a fenekére siklik. Aztán anyu hangjára összerezzenve szemeimet feljebb vezetem.

- Éppen a szerelmi bánatból akarja kigyógyítani a húgaidat. Többet elért velük tíz perc alatt, mint én egy óra alatt - kuncog fel, mire elmosolyodom és megvakarom a nyakamat. Oké, ez kibaszott gáz. Mármint... tegnap miattam zokogott, ma meg egy õszinte mosollyal segít a húgaimnak, hogy túllendüljenek azon, hogy a palijuk dobta õket.

- Várj... mi a fasz van Safaával? - nézek rá döbbenten, mire felkuncog, ahogy fejét megcsóválja.

- Adam másik lánnyal játszott - nevet tovább, mire megrázom a fejemet én is. Hat éves, könyörgöm! Do és Wali pasizását is nehezen bírtam, de nehogy már Safaa most kezdje! Kissé feszülten lépkedem oda és dõlök neki a falnak, amíg azt nézem, hogy Zoe a haját rázza velük. Bár neki copfban van, de így is elég állatul néz ki.