Electronic L0V3

87. rész

x--- Zayn Malik ---x

Mosolyomat elrejteni sem próbálom, ahogy azt nézem, hogyan nyújtózkodik egy könyvért. Könyves bolt. Általában egyedül járok ide, de hát Zoe az Zoe. Zoe szereti a könyveket, én meg õt. Jobban, mint a könyveket. Figyelem, amint a könyv hátulját olvassa, ahogy kicsit fintorog, amiért figyelem. Ahogy a haja az arcába hull. Ahogy kissé elõre és hátra dülöngél, míg gyorsan olvassa a sorokat. A laza pólót, ami rajta van, aztán ajkait, ahogy mozog. Felém fordul, meglátom nyakán a szívás nyomokat, amiket én hagytam...

- ...terhes vagyok - jut el a tudatomig, mire fejemet megrázom és visszatérek a bambulásból. - Minden oké? - kérdi nevetve, míg visszarakja a könyvet a polcra.

- Mi? - kérdezek vissza értetlenül, ahogy megvakarom a nyakamat zavaromban. Sokszor bambulok el... fõleg vele. Igazából leginkább csak vele, vagy miatta.

- Csak kikértem a véleményed, de nem igazán értelmezted, ahogy láttam - nevet fel, míg átlépked egy másik polchoz, én pedig követem. Hogyne követném?

- Másra figyeltem - motyogom egy zavart mosollyal, míg õ leguggol és a pszichológia könyveket kezdi nézni a gerincük alapján.

- Mire? - úgy kérdi, hogy rám sem néz, én viszont azt nézem, amint kihúz egy pszichopatológiás könyvet.

- Rád - adom az egyszerû választ, míg leveszek egy random verseskötetet és beleolvasok. Nem rossz...

- Ez oximoron - hördül fel, mire lepillantok rá, õ pedig értetlenül fel rám.

- Paradoxon - rázom meg a fejem, míg visszarakom a könyvet.

- De...

- De az - nevetek fel. Látom, amint elgondolkodik és hagyom, hogy rájöjjön. Ha nem jön rá, hát nem.

- Utálom, hogy okosabb vagy néha - sóhajt fel, míg visszarakja a könyvet.

- Nem szeretnéd? - kérdem értetlenül.

- De szeretem, hogy okos vagy, csak néha már irracionálisan az vagy - néz fel rám kissé zavarban.

- A könyvre értettem - mosolygok le rá, mire õ kissé elnyitja az ajkait, majd elfintorodik és fejét csóválva elnéz egy másik irányba.

- Már megvan, ez csak bõvített kiadás, de semmi extra nincs benne - feleli közönnyel.

- És még én vagyok irracionálisan okos? - hördülök fel lepillantva rá.

- Igen - vonja meg a vállait és látom, amint elneveti magát. Nem volt kedve otthon maradni, szóval most úgy döntött, hogy a városban lógunk. Mármint Birminghamben. Kezemet összefonja az övével, én viszont átdobom vállán a karomat. A kezemet nem engedi el és én nem bánom, mondjuk neki nem kényelmetlen. Nem mintha nekem az lenne. Kihúz a könyvesboltból, én pedig körbenézek az embereken. Leginkább mindenki moziba megy. Persze a könyves boltban nincs tömeg...

- Hello - köszön ránk valami srác, mire Zoe int neki egy fintorgós mosollyal.

- Ki volt? - kérdem oda se figyelve igazán. Inkább a boltokat figyelem, szimplán megszokásból.

- Osztálytárs - közli hetykén, míg behúz egy folyosóra és máris a lépcsõn lépkedünk lefelé. A parkolóba érünk ki és már húz is egy bizonyos kocsi felé. - Hello - hajol be az ablakon egy hatalmas mosollyal, míg hangja olyan barátságosan hangzik. Mármint annyira nagyon barátságosan, hogy akár gyerekmûsorba is berakná az ember!

- Hû, de fel vagy dobódva. Beszállnátok végre?! - nyög fel a férfi a kormány mögött, a hang alapján pedig rögtön felismerem Colost. Õ hátra pillant rám, én pedig megrántom a vállam. Nekem aztán mindegy, hova megyünk. Ha együtt vagyunk, akkor meg végképp mindegy. Zoe beül, én pedig mellé. Az ajtót becsukom és egyszerûen hátra hajolok, ahogy átkarolom a vállait.