Electronic L0V3

21. rész

- Faszom! - nyög fel mögöttem egy rekedtes hang. Zayn... szívem félre dobban, míg hátamra fordulok. Karjával ugyan úgy tart. Csukott szemmel és fintorogva emeli füléhez a telefont, míg felveszi. - Eh - nyög a telefonba köszönés képen.

- Te hol a faszomba vagy? Trisha azt mondta, leléptél, de hova?! - kérdi meg kissé idegesen egy ismerõs hang. Szerintem Danny az.

- Zoe - feleli, mire rögtön ki is pattan a szeme és rám néz. Rá mosolygok és teste elernyed. Azt hiszem ennél jobban szinte már lehetetlenség lenne belezúgnom...

- Ohh, akkor ezer bocsánat a zavarásért! Áll még így az este, vagy inkább ketten akartok lenni? - Danny hangja máris nyugodtabb. Emlékeim szerint, õ Zayn egyik legjobb barátja... õ volt az, aki... aki megmentette? Nem is tudom, hogy kéne ezt megfogalmaznom. Azt mondta, Danny-nek köszönjem meg, hogy még él... azt hiszem, erre este sort kerítek.

- Szeretnél este ezekkel a gyökerekkel lenni? - kérdi Zayn egy féloldalas mosollyal, míg egyik könyökére feltornázza magát és felém emelkedik. A vonal túloldaláról csak egy morgás jön, mire felnevetek.

- Igen - bólintok neki mosolyogva.

- Hol és hánykor? - kérdi Zayn, újra Danny-nek szentelve a figyelmét.

- Hát, Trisha nagyon Zoeról faggat minket, szóval szerintem nálatok és amikor ide értek. Imádom anyud sütijét, tisztára túlbuzgó lett! - nevet Danny, én pedig elpirulok.

- Rendben - röhög Zayn, majd lerakja - Anyám nagyon kíváncsi rád - súgja nekem, mintha nem hallottam volna.

- Igen, rájöttem - mondom, még mindig zavartan.

- Nyugi, nem olyan vészes - simít végig arcomon.

- A haverjaid véleményétõl is félek, nem, hogy a családodétól! - nézek el az ajtó fele inkább, fintorogva.

- De édes vagy! - kuncog fel, míg fejét a nyakamba fúrja - De szard le õket, nekem tökéletes vagy. Nem érdekel, más mit gondol! - csókolja végig a nyakamat. Szívem hevesebben kezd verni és kissé zavartan átölelem hasánál.

- Köszönöm - motyogom, még mindig zavarban.

- Néha vad vagy, néha pedig olyan kis ártatlan - mondja csillogó szemekkel, az én szemembe nézve.

- Biztosan skizofrén vagyok - rántom meg a vállamat, nem tudván, erre mégis mit mondhatnék. - Melyik jön be jobban? - kérdem érdeklõdve.

- Nem is tudom, mindegyik. Édes vagy, és szexi. Megörülök tõled - nevet rám.

- Helyes - nevetek fel én is. Végre lejjebb hajol és apró csókot nyom ajkaimra. Kezeimet lazán a nyaka köré fonom és magamnál tartom. Mintha csak kedvesen becézgetné ajkaimat. Olyan érzés, ami túl jó ahhoz, hogy igazi legyen. A csókunk elmélyül és úgy érzem, ez már inkább smár. Csípõmnél fogva tart közel magához, míg másik kezével támaszkodik. Benyúlok a még mindig szétgombolt inge alá és kezeimmel kezdem élvezni meleg bõrének tapintását. Közelebb húzódik hozzám, szinte rajtam fekszik. De elõbb lõjenek fejbe, mint, hogy én õt ellökjem magamtól, vagy tegyek ez ellen. Szabad keze csípõmrõl az arcomra csúszik és úgy fordítja jobban maga felé arcomat. Mélyet sóhajtok, mikor elhúzódik tõlem, de ajkaival még mindig enyémeket érinti.

- Képtelenség lesz túlélnem azt, hogy nem laksz tõlem húsz percre! - hangja túlcsordul az érzelmektõl, rajtam pedig végig fut a kellemetlen érzés, ahogy arra gondolok, hogy csak pár órám van vele és ismét csak a net. De nekem csak a net már nem lesz elég... én õt akarom!

- Nem akarok erre gondolni! - vallom be õszintén, míg õt fürkészem kétségbe esve. Emlékezni akarok arcának minden egyes vonalára.

- Kint már sötét van, hány óra? - kérdi elfordítva rólam tekintetét. Õ felül, de én fekve maradok. Párnám alá nyúlok és megtekintem a telefonom kijelzõjét.