Electronic L0V3

41. rész

Magam elé meredek a sötétben a falra, míg Zoet tovább szorítom magamhoz. Már elaludt. Azt hiszem, vagy legalábbis remélem. Egyik keze a mellkasomon pihen és egyik lábát is felhúzva a csípõmre rakta. Másik lába kinyújtva, arcát oldalam és a lepedõ közé befúrta. Az, ahogy kifújja a levegõt kissé csikis, de azért ennyit elviselek azért, hogy aludjon végre. Elõször fürödtem együtt lánnyal és jobban örültem volna, ha nem ilyen körülmények között teszem meg. Mély levegõt veszek, ahogy lenézek rá. A haja beteríti a párnát és a mellkasomat is. Azt az egy plédet is, amit rátettem, már rég lerúgta magáról. Az az egy darab fölsõ, ami az enyém és rajta van, plusz a francia bugyi nem takar sok mindent. Az a póló is fel van csúszva ráadásul. Esküszöm olyan, mintha még így is fent lenne és görcsösen figyelne arra, hogy ne égjen be elõttem, vagy, hogy szép legyen. Erre nem is tud róla, hogy konkrétan alszik és olyan dögös, mint soha. Egyik kezem csípõjén, másikkal pedig hajával játszom. Még sötétben is látszik, milyen vörös. Kissé megmoccan, fejét jobban hozzám nyomja, kezével átöleli erõsebben a felsõtestemet, aztán ellazul újra. Szaggatottan sóhajtok fel és tovább bámulom a plafont és azt, ahogy a szoba egyre világosabb lesz. Egy ideje nem aludt már, nem akarom felkelteni. Fõleg nem azok után, hogy beszívott... idióta. Kezemet elhúzom hajától és megdörzsölöm arcomat. Jobb oldalra kezdek tapogatni és meg is találom a telefonjainkat. Fintorogva nézek az övére... annyira szívesen megtudnám, mi van benne. De nem, én csaltam meg Zoet. Nem õ engem. Az enyémet megfogva fejem fölé emelem és bekapcsolom. Képtelen vagyok aludni a történtek után. Belépek a facebe és kis híján kiröhögöm magam, ahogy Zoe chatablakába lépek be. Igen, nehéz hozzászokni, hogy tulajdonképpen õ itt van mellettem. Kilépek az övébõl és félkézzel gyorsan lepöntyögöm anyámnak, hogy minden okés. Oké, talán nincs minden rendben, de nem akarom, hogy idegeskedjen és amúgy is. Zoenak igaza van, anyám félt. Hát akkor megnyugtatom. Komolyan nyugodtabb, mióta közöltem vele, hogy eszem ágában sincs lelécelni és otthagyni a családot. És ez így is van, bár, ha tehetném, ide költöznék Zoehoz. Vagy inkább õt költöztetném magamhoz, úgysincs jóban a családjával. Új üzenetek jönnek sorba... csajoktól. Fintorogva törölgetem õket, de folyton újra írnak, vagy mások írnak. Oké, ilyenkor komolyan undorítónak érzem magamat.

- Hello Zain! :3 - lépek bele egy beszélgetésbe hála annak, hogy a telefonom befagyott és emiatt máshol érzékelte az ujjam. Remek...

- Hello - írom vissza minden cécó nélkül. Annyira paraszt azért nem vagyok.

- Mizus? :D - jön rögtön a válasz, én meg nem értem a röhögõs fejet. Most ezt minek?!

- A barátnõmmel vagyok, nálad? - írom vissza egy gonosz mosollyal, ahogy lenézek Zoera, aki könnyedén alszik tovább ebben a kicsavart helyzetben, de hát, ha neki kényelmes.

- Kiddel?! :'D - jön rögtön a válasz, mire felvonom a szemöldököm. Kilépek a beszélgetésbõl, egyenesen bele a kamerába. Felénk emelem a telefont és a kamerába nézek. Zoe vörös haja még így is virít a képen. Látszik, hogy a pólómban van, ahogy hozzám nyomja az arcát, vagy ahogy átölel. És, hogy alszik... ki fog nyírni ezért. Elmosolyodom, úgy igazán. Nyelvemet a fogam közé szorítom, hogy fel ne nevessek. A fehér lepedõn és párnán az én fekete hajam és az õ vörös sörénye egyszerûen kitûnik. Olyan az egész kép, mintha az egyetlen szín az csak õ és a haja lenne. A kép elkészül és igen... jó lett. Azt hiszem, ez az elsõ közös képünk! Már ha az nem számít, hogy screenshoot a gépen, ahogy kamozunk éppen. Rögtön felrakom facre is a mûvemet. Beállítom, hogy kik ne lássák. Például Zoe családja ne. Azt hiszem, akkor eléggé leosztanák szegényt. Aztán pedig a kép címén gondolkodom, hogy mit is adjak neki... Végül az "Álmomban látom a kecskémet, amint a csirkédet viszi a hátán". És ennyi éppen elég. Ezt õ érti, én értem. Mások nem. És nem is kell. A kép amint kikerül, rögtön like-olni kezdik. Olyanok, akiket ismerek, olyanok, akiket nem. De köztük van Po is. És legalább tudom, hogy annyire nem utál.