- Hát mi van ma a nõkkel a házban?! - nyög fel Zayn, mire értetlenül néz rám Trisha, én meg elmosolyodom. Zayn kint is nyúzottnak tûnt, de most, ahogy szinte beesik a konyhába, hátán Safával, valahogy más értelmet nyer a nyúzottság nála. - Kijössz a játszótérre? - néz rám kérdõn.
- Nem úgy volt, hogy holnap megyünk, hercegnõ? - Intézem szavaimat Safához, aki nagyon elvan ott, Zayn hátán.
- De kint van Adam is - biggyeszti le a száját. Trisha felsóhajt, Zayn szeme elkerekedik, én meg elmosolyodom.
- Az az Adam? - nézek rá tovább mosolyogva. Kissé elpirul, aztán bólint.
- Semmiképp nem megyünk ki - zárja le a témát Zayn.
- Anyu! - kezd el nyöszörögni, mire Trisha kirakja az asztalra a kész kaját.
- Oké, menjünk - adja meg magát feltartva a két kezét.
- És anyám még támogatja, hogy a hat éves húgom pasizzon - néz rám tök komolyan Zayn, mint aki tõlem vár magyarázatot. Vagy éppen, hogy tegyek valamit az ellen, hogy a hat éves húga pasizzon.
- Megyek én is veletek - mosolyodom el, mire jól láthatóan leereszti a vállait. Szemét körbe hordozza a konyhán, azt elmutat az egyik irányba, én meg követem a tekintetét.
- Azt ott, a nyakamba, könyörgöm. Egyszerûbb lenne - morogja, én meg elkomolyodva visszanézek rá. Egy késre mutatott. Ez nem poén. Nem nála.
- Ahogy látom, ezt elintézi Zoe - motyogja Trisha, ahogy lekapja Zayn hátáról Safát.
- Ne már - nyög fel a plafon felé fordítva tekintetét.
- Ez nem volt vicces - suttogom neki, megállva elõtte.
- Te is tudod, hogy nem úgy gondoltam - fintorodik el, ahogy homlokomra nyom egy puszit.
- Nézz rám... - utasítom keményen. Fintorát rám villantja. Én pedig igyekszem non-verbális kommunikációval elmondani neki mindent, amit a kijelentése keltett bennem.
- Ne nézz rám így - motyogja végig simítva az arcomon, ahogy magához húz.
- Ne beszélj így - felelem hetykén. Oké, talán még mindig kissé érzékeny vagyok arra a témára, hogy valaha õ öngyilkos akart lenni. Sõt, annyira, hogy kórházba kötött ki.
- Nincsenek ilyen gondolataim. Legalábbis, komoly gondolataim. Ezt tudod - suttogja a fülembe, ahogy kapok egy mackó ölelést.
- Soha nem tudok semmit. Csak sejtek - karolom át a derekát kissé kétségbe esetten.
- Megyünk már?! - kiált be hozzánk Safaa, mire kissé jobban magamhoz ölelem Zaynt. Vajon milyen lennék most, ha nem ismertem volna meg õt? Õ nem enged el, én pedig nem akarom õt elengedni. De tudom, hogy mennünk kéne Safával. És azt is, hogy ez most olyan pillanat, amikor õ addig ölel, amíg szükségem van rá. Alsó ajkamat beharapom, aztán elengedem. Kutakodva néz engem, én meg csak biccentek, hogy minden oké. Felkapom a cipõmet és már megyek is ki Trisháékhoz. Zayn mögöttem lép ki rögtön. Megvárom õt és összekulcsolom a kezünket. Hüvelyk ujjával kezemet simogatja és lemosolyog rám. Trisha hátra pillant ránk és rögtön elõre is kapja a fejét. Mintha nem nézhetne minket. De azért látszott így is, hogy elmosolyodott. Zayn halkan felnevet és megrázza a fejét. Safaa is hátra fordul, majd rögtön vad magyarázásba kezd Trishának.
- Hat éves, hogy-hogy kíséritek még a játszótérre? - kérdem meg halkan.
- Bradfordnak nem a legjobb környékén lakunk - vonja meg a vállát.

STAI LEGGENDO
Electronic L0V3
FanfictionNem az én könyvem! Minden jog Des Tiny-t illet! Itteni neve @Destinyfffan Én csak szeretném megosztani veletek eme csodálatos lány csodálatos történetét! Az ő általa megosztott részeket itt olvashatjátok el: http://babyyouaremystory.blogspot.com/?m...