Electronic L0V3

88. rész

x--- Zayn Malik ---x

Látom, amint hívnak, de kinyomom. Annyira nem köt le, hogy mit akar Liam mikor azt figyelem, hogy Zoe ezzel az Ameliával beszélget. Fogalmam sincs, milyen aktákat mutogat neki, de eléggé belemélyedtek. Zoenak tesztelnie kellett a játékot, hogy mennyire nehéz megtalálni a gyilkost. Amelia szerint könnyíteni kell rajta, Zoenak könnyen ment. Gáz...

- Ez kamu - hökken hátra Zoe ahogy kivesz egy lapot a sok másik közül. – Nézd a g betû alsó szárát.

- Mi? - hajol utána rögtön a barna hajú nõ. Egyszerû copfban pihen a haja és sima utcai ruhában van itt. Egy kis épület, légkondi, élvezetes kis hely.

- A nyomatéka a betûnek itt máshol van mint ezeknél a leveleknél - motyogja Zoe míg az egyik papír lap mellé rak még párat.

- Írok neked ajánló levelet majd, csak szólj rám mikor kell - hadarja el Amelia és a papírok fogva máris telefonál.

- Ez most komoly? - nézek fel rá fintorogva.

- Szeretem a profilozást - motyogja zavarban.

- Nem akarsz kevésbé veszélyes dolgokat szeretni? - kérdem értetlenül míg az ölembe húzom.

- Te is eléggé veszélyes vagy - féloldalas mosolyától egyszerûen én is elmosolyodom.

- Kikérem magamnak - rázom meg a fejemet. Veszélyesnek tartana? Engem?!

- Kérd - nevet fel míg jobban hozzám bújik és felém hajol. Átkarolom derekát, hogy hátra ne essen, majd máris felé hajolok. Érzem, ahogy felsóhajt mikor megcsókolom és nehezen tudom csak vissza tartani a mosolyomat. Nem engedem hátrább egy gyors csók után... itt vagyok vele legalább két órája, és ez az elsõ pillanatunk kettesbe. Valahogy ez most kell. Kezeivel átkarolja a nyakamat és csak jobban magamhoz húzom, míg szabad kezemet a combjára simítom. Olyan könnyedén ül az ölembe, hogy még mindig el kell gondolkodjak arról, hogy akkor ez most tényleg ugyan az a Zoe-e. Lejjebb csúszok a széken és megfogom a csípõjét. - Úgysem jön vissza senki egyhamar - suttogja a nyakamba, aztán megérzem, ahogy megszívja a bõrt és elmosolyodom.

- Megfognak ölni, ha így találnak meg minket - közlöm kissé mélyebb hangon, mint szeretném. Állkapcsom megfeszítem, ahogy érzem fogai közé vesz egy kis bõrt és megharap.

- Õszintén, minden barátnõddel ilyenek voltatok, mint te meg én? - kérdi a szemeimbe nézve. Hatalmas zöld szemekkel vizslat és magamban többször ismétlem el a kérdését, hogy fel is fogjam.

- Mármint? - kérdek vissza, hogy feljebb simítok combján.

- Hát hogy ennyiszer kötöttetek ki ebben a helyzetben - mutat ránk ezzel elengedve engem.

- Nem - nevetem el magam.

- Akkor ez most nálunk jó, vagy nem? - kérdi, ahogy kissé felfelé pillant. Mindig ezt csinálja, ha gondolkodik, elkezdi nézni a sarkot vagy a plafont, de biztosan oldalra néz.

- Szerinted? - kérdem vissza húzva még egy csókra. Komolyan igyekszem magam vissza fogni! Én tényleg! De mire hazaérünk... és mire újra lesz erre lehetõségem... Nem válaszol, örülök neki, hogy nem szakítja félbe a csókot. Érzem amint ujjai a hajamba szántanak és elmosolyodom. Visszahúzom magamra ismét kicsit jobban. Csípõjét megmozdítja, én pedig megfeszülök. Tejóég... Tudom, hogy megszorítom a csípõjét, de ha nem ezt tenném, akkor nyögnék, vagy neki esnék, vagy a száját harapnám véresre. Ez még a jobbik eset, azt hiszem... A csók eldurvul, vagy mélyül... de az biztos, hogy túlságosan is beindulok tõle, ami nem éppen jó a helyszínt szemlélve. Bár nem kell tippelnem, hogy tudjam valahogy õ is úgy érez, mint én.